Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Liszka József: Hintókában és másutt (naplórészletek) 2.

demes elolvasni - a Bernharde valoban elmondhato nehany osszetett mondatban (s megis erdemes olvasni): Aztbachernek, az Ich-Erzdhlemek (figyelem: ez azert ennel bonyolultabb!) szombaton, fel tizenkettokor a Kunsthistorisches Museumban van talalkozoja Regerrel, a zenekritikussal, aki mar vagy harom evtizede ketnaponta egy delelottot tolt el ott egy Tintoretto-kep elott. Ez a szombat viszont menetrenden kiviili, de fontos bejelenteni valoja van Regernek a vele nem tudni, milyen viszonyban allo Atzbacher szamara (Heller Agnes azt mondja, hogy Atzbacher a tanitvanya es zenei asszisztense, de erre vonatkozoan a kdnyvben nem talaltam utalast). Atzbacher egy oraval korabban erkezik, s a szomszedos helyisegbol lesi meg Regert, aki az Idos ferfi kepmdsa elott iil (Weissbdrtiger Mann - sehol nem talalom, hogy mi a pontos magyar megfeleloje, Matet kellene megkerdezni). A konyv elso szazhetven oldala errol az egy orarol szol, pontosabban arrol, hogy Atzbacher, mikozben Regert figyeli, annak korabban, kiilonfele szituaciokban kifejtett nezeteit tolmacsolja, egyes szam elso szemelyben, oldalankent atlag 3-4 alkalommal beszurva, hogy sagte Reger, vagy so Reger. Pontban fel tizenkettokor talalkoznak, majd egymas mellett iilve nezik a Tintoretto-kepet, mikozben Reger beszel, illetve Atzbacher folytatja Reger korabbi kijelenteseinek felidezeset, tovabbra is egyes szam elso szemelyben. Az utolso elotti oldal felenel viszont Bernhard meg hatrebb lep (vagy eppen elobbre?), s egyszeriben mar Atzbachert is idezi, jelezve azt ketszer a schreibt Atzbacher... beszurassal. Kiilonben a rendkiviil fontos mondanivalo, ami oly nehezen jott ki Regerbol, az volt, hogy estere meghivta Atzbachert szinhazba. S a meghivas bejelentesenek tenye, valamint a szinhazi eloadas bemutatasa alig ket oldalon elintezodik. Az utobbi, a konyv utolso mondata: Die Vorstellung war entsetzlich.

Lenyegeben ennyi. Nos, belatom, ennyiert valoban nem lenne erdemes elolvasni a konyvet. Amugy meg, ha nem is harsany komedia, de csendes mosolygasra, horribile dictu: visszafogottabb kacajokra keszteto konyv, amiben a magunkfajta kelet-europai ember teljesen otthon erezheti magat. Ha Bernhard alapjan alkotnank kepet a nyugati kulturarol (mar amennyiben van ilyen), akkor nemigen vagyakoznank oda: ilyen nalunk is van. No, de ez nem is nyugati, hanem osztrak.