Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM
korbekinalta, aztan valamelyikiiknek eszebe jutott, hogy valahol azt olvasta, hogy keptelenseg nyitott szemmel. Csupan Gregnek sikeriilt valamiert, ugy latszik, ez volt az o szuperkepessege. Aztan egy masik. Imolaval a szemkdzti buszmegalloban varakoztunk. Greg odajott. Egyediil volt. „Szia" - mormogta Imolanak, es a kabatzsebebol elohalaszott egy doboz cigarettat, ragyujtott, es az egeszet ugy szivta el, hogy csak az orran fujta ki a fiistot. „Egeszsegedre!" - nyilall belem a szo, es leengedem a karjaimat. A fiileim meg mindig halkan sipolnak. Egy darabig senki sem jott, mintha egyediil lettiink volna az egesz szamyban. Hosszu percekbe telt, mire rohanast hallottam a lepcsok felol. Lassan felegyenesedtem es en is korbeneztem, hasonloan, mint Greg. Valamiert Tom kapta a legtobb golyot, pedig mar heteves koruktol a legjobb baratok voltak Greggel. Ketto a mellkasaba furddott, negy pedig az arcat roncsolta szejjel. A tobbi havemak is jutott atlagosan ket-harom talalat, habar a Kiscinki - azert beceztek igy, mert olyan kakabelu - csupan egyet kapott, a tiidejebe. Mikor Greg leeresztette a fegyvert, Kiscinki meg elt, lattam, ahogy valamit mondani probal, de csak voros buborekok fujodtak es pukkadtak ki az ajkain. Aztan a lanyok kovetkeztek az osztaly tuloldalan. Nehanyuknak szinten elengedo volt egy, de a legtobbjiiket erte meg egy a torkukon vagy a vallukon. Greg karja elfaradhatott a fegyver tartasatol, mert szinte mindegyikiik arcat felsebeztek a padokbol felszakado faszilankok. Azon a reszen igy nem maradt mas, csak cafatokra lott tolltartok, salatava apritott konyvek, es Greg a tavaszi diszitest is leszedte a faliujsagrol. Imola. Neki a torkan furddott keresztiil egy, meg meg egy a fejeben talalt utat maganak, miutan gellert kapott a fogaktol. Ezt csak evekkel kesobb tudtam meg, mikor eleg erom lett ahhoz, hogy lezarjam a szemeit, mivel akkor, ott, nem volt. Most mar az o szamara is lathatatlan lettem, keresztiilnezett rajtam, mint ahogy mindenki, aki nem volt eleg iigyes ahhoz, hogy gyorsan behunyja.- En pedig Imola! - koszon, es hosszasan matat a valltaskajaban, mire sikeriil megtalalnia a penztarcajat. - Megfognad? - a kezembe nyomja a tarcat, amin mar megkopott, de meg jol lathato egy voros, bekarikazott „A", hosszu szarakkal.- Te punk vagy? - nezek ra dobbenten.- Persze. .. - valaszolja, fel sem nezve ram.- Pedig nem nezel ki artnak - jegyzem meg, mire felmutatja a bal csuklojat, amin egy ketsoros, szegecses pant lotyog, es tovabb folytatja a kutakodast.- Meg az apame volt - mondja, es eloveszi a napszemiiveget. - Na... mintha lelegeznek - teszi hozza.- Igy jobb? - kerdezem.- Sokkal. Mondom, mintha lelegeznek. Zavar?- Engem nem zavar, ha lelegzel - valaszolom, amit csak egy halvany mosollyal meltat. Egy darabig nem szolunk egymashoz. Csak nezi szemkozt az iskola epiiletet, mintha az apro mozaikcsempeket szamolna a homlokzaton, en legalabbis azt proba-
