Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM

- Toled akarom hallani - mondja, es kiveszi a kezembol a penztarcamat.- En csak... szeretek veled lenni... - valaszolom, es maris ostoban erzem magam. Vegig Imola arcat fiirkeszem, ezuttal azonban fel sem nez ram, csak valami gyenge mosolyra huzza a szajat, mint amikor valaki hazudik nekiink, de mi tudjuk az igazat.- Te felsz - jegyzi meg, ket otos koziil kihuzza a berletemet, es a mutato- es kozep­­sd ujja koze csippentve atnyujtja.- Rettegek - valaszolom gunyosan es elvigyorodom. Imola azonban nem nevet, igy meg ostobabban erzem magam. - Mitol is? - kerdezem vegiil.- A maganytol - valaszolja, es visszaadja a tarcamat is.- Egesz eletemben egyediil voltam, ugyhogy... - mondom, mintha valami sza­­momra jelentektelen dologrol lenne szo.- Ne keverd! - vag a szavamba nyomatekosan. - Az nem ugyanaz. Meg sose vol­­tal egyediil igazan, es meg fogalmad sines...- Meg? - vagok ezuttal en a szavaba.- Igen, meg. Mert egy nap ugyis az leszel.- Ezt jo hallani... tenyleg... - bologatok, es valami sulyosat erzek a nyelocsovem­­ben.- Viktor, nem szabad gyavanak lenned, nem felhetsz ettol! - mondja, es a hangja­­ban mintha kerleles hangzana.- Jo, majd... nyaron elutazom Tunguzba, es gyurok a maganyra... de most miert cseszegetsz ezzel? - Igerd meg! - De mit igerjek meg?! - csattanok fel. A busz, amivel Imola utazik, alig masfel meternyire az orrunk elott fekez le, es az ajtdk hosszu sdhajtassal tarulnak ki. Paran leszallnak, es en latom, hogy ezen a jara­­ton is szinte ugyanolyan nok es ferfiak utaznak, mint az enyemen. Visszaforditom a tekintetem Imolara, es szeretnem megismetelni a kerdest, de addigra 6 mar feluton van koztem es a kocsi kozott. Felszall, jegyet valt, es meg mielott leiilne, a jarmu han­­gos harakolassal meglodul. Kinyitom a szemem, es mintha meg mindig az elegett gazolaj fiistjet ereznem. Arra eszmelek, hogy a tanterem ajtdfelfajanal gubbasztok - bar fogalmam sines, hogy keriiltem oda -, es mindket tenyeremet a fiileimre tapasztom. Greg alakja folem tomyosul. Ott szukolok mogotte, mintha gyokeret vertem volna, Greg pedig kivetel nelkiil mindenkit lekaszal. Mikor vegez, korbenez es megfordul. En pedig vegig ora szegezem a tekintetem. Enyhen cseng a fiilem. Greg arcan nem latszik semmi, talan csak egy kis kialvatlansag. Varom, hogy letekintsen ram, hogy a szemembe nezzen, es aztan... de mintha ott se lennek.- Ezek a hetfok - sohajtja egykedvuen, es mintha elmosolyodni latnam. A szajaba veszi a fegyver esdvet, amin egy pillanat erejeig felszisszen a nyala, majd fokozato­­san odaeg az ajkaihoz. Az a kep villan elem, amikor egy alkalommal Greg es a koriilotte iilok azzal pro­­balkoztak, ki tud nyitott szemmel tiisszenteni. Kiscinki vett egy doboz burnotot, es

Next

/
Thumbnails
Contents