Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM

mozgott az ajka, mintha egy mantrat mormolnanak magukban. - Megdrjit - tette hozza Greg.- Hat. .. engem nem zavar a zaj - valaszoltam. - Nem ezzel van bajom. De miert tolem kerdezed egyaltalan?- Te vagy az egyeduli... - mondta.- En nem, te vagy az egyeduli, aki itt zajt hall.- Igen. Talan tevedtem. Megsem vagy az.- Mind egyediiliek vagyunk - jegyeztem meg, es maris azt gondoltam, hogy ez mekkora baromsag.- Ja. .. mind... - motyogta es kihuzta magat.- A stressz lesz az, amugy - bologattam. - Nalam is ez van, zug a fejem allandoan.- Igen, majd... csak legyen vege ennek az egesznek - tette hozza, es eldrefordult. Egy darabig meg meredten bamultam a tarkojat, majd arra ocsudtam, hogy Tom visszatert a mosddbol, nyikorogatva hatrahuzza a szeket, es hangosan megkerdezi, hogy van-e valakinek tolla, amire Greg csak annyit motyog maga ele, hogy: „Mi va­­gyok en, madar?" Szoval azon a hetfo reggelen is Greg tarkojat bamultam, es azon gondolkoztam, hogy ha mar olyan jol elcsevegtiink a legutobb, talan meg kene szolitanom, de eszem­­be jutott, hogy Imola nem igazan szereti, ha masokkal bratyizok, ugyhogy megtartot­­tam a harom lepes tavolsagot. Neztem, ahogy Greg area elott suru, zilald parafelho csap fel, mintha futva erkezett volna. Lattam magunkat az epiilet szarnyas uvegajta­­jaban, felvallal kitakarva engem. Nem vart meg a bejaratnal, nagyot lenditett az ajtdn, hogy meg en is be tudtam bujni, mielott lassan bezarult volna. Greg nem vette at a valtascipojet, igy hat az eldcsarnokban lemaradtam. A por­­tanal azonban ujbol beertem, mert hosszasan babralt valamivel a belso zsebeben, es miutan abbahagyta, lelassitotta a lepteit. Elkepeszto lassusaggal mentiink fel a lep­­esdkon, holott maskor kettesevel, harmasaval szedtiik a fokokat. Az epiilet keleti szamyaban jartunk, ahol lenyegeben mar csak szertarak voltak, es laborok, esupan a mi osztalyunk volt az egyetlen tanterem az epiilet azon reszen. Tavol esett min­­dentol, igazgatotol, biifetol, mosdoktol. A folyoso vegerol lattam, hogy a terem ajtaja esukva. Greg nem vette le a borkabatjat sem, amirol csdpdgott az esoviz. Ehelyett is­­met benyult a bal belso zsebebe, es elohalaszott onnet egy felautomatat. Jobb kezben marokra fogva, vallmagassagban kitartotta maga melle, majd ket lepessel az ajto elott felhuzta es kibiztositotta.- Miert nem iilsz le? - kerdezi Imola, es tekintetet a gondnokrol, aki epp a kulcscso­­mojaval babral az utca tuloldalan, ram emeli egy pillanatra. A foldre ejtem es a la­­bammal eltaposom a csikket, majd leiilok Imola melle. Hosszu percekig iiliink csend­­ben egymas mellett, 6 a labait himbalja, en pedig a tarcamban kutakodok a berletem utan. - Szoval? - tori meg a csendet vegiil.- Tessek? - kapom fel a fejem.- Miert is jo ez neked? - ismetli meg a kerdest.- Most nem ertem, mit nyaggatsz ezzel, mikor ugyis tudod.

Next

/
Thumbnails
Contents