Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM
tedra elotti padban, karnyujtasnyira a tanartol, maga moge zarva mindenkit, addig en az ablak mellett a leghatsoban.- Koltozz hozzam! - ajanlottam fel masodikban, mikor ugy ereztem, elegge ismerjiik mar egymast ahhoz, hogy meg merjem kerdezni, akar-e velem iilni. - Gyonyoru a kilatas a szemkdzti buszmegalldra.- Almodban - legyintett.- Most mi bajod? Ne mondd, hogy itt jobb! - mutattam korbe, mikozben Imola szeken hintaztam, 6 pedig a padon iilt. - En nem birnam... mindenki a hatam mogott, es ki tudja, miket...- Hat en meg ott nem birnam - bokott a fejevel az osztaly tulso felebe, oda, ahol iiltem. - Mindent latni - csaptam a terdemre. - Mindent es mindenkit. - Na, pont ez az! Rohadtul nem akarok senkit se latni, maradjanak csak a hatam mogott. Az pedig, hogy mit beszelnek, rohadtul hidegen hagy. - Nem akartam tovabb forszirozni a dolgot. Ha jobban belegondolok, talan megsem ismertem ot elegge-A nap vegen mindig egyiitt setaltunk at a szemkdzti buszmegalloba. Lenyegeben ez volt az az ido, amit kizarolag kettesben tdltottimk Imolaval. Kivartuk, amig mindenki elhuzza a csikot. Vegigneztiik, ahogy a gondnok utolsokent elhagyja az iskola epuletet, es bezarja. Ez nagyjabol delutan ot-hat orara eshetett, azutan viszont mar nem ment tobb iskolai jarat, es a busz, amelyen vegiil hazautaztam, tomve volt melosokkal. Nyuzott arcu nokkel, akik behunyt szemekkel, a valtasruhakkal telegyomdszolt reklamtaskaikat az oliikben szorongatva egyiitt ringatoztak a kocsival. Es mire sikeriilt egy kicsit is elszunditaniuk, a kovetkezo katyu magukhoz teritette oket. Ok pedig idegesen kapkodtak a fejiiket, riadtan, hogy ataludtak a leszalldhelyet. Hunyorogtak, de a beallo felhomalytol semmit sem lehetett latni mar odakint. Csak ha egy sarga fenyu higanygozlampa alatt alltunk meg epp. Ket hettel az erettsegi elott, egy esos hetfoi reggelen, kesesben voltam. Apam ceges kocsijaban, amivel reggelenkent elvitt es kirakott az iskola elott, valami bekrepalhatott, mert meg a garazsbol se tudott vele kiallni. Igy hat telefonalt a vallalatba, hogy kesobb er be, nekem pedig a kezembe nyomott egy otost azzal, hogy az utolso reggeli buszt meg elerem. Ot perccel a becsongetes elott ertem az iskolakapuhoz. Meg Greget is foliilmulva ezzel, aki mindig utolsdnak erkezett. Greg az a ficko, aki, igy visszagondolva, talan tobb hasznat vette volna a kepessegemnek, mint en magam. Az elottem levo padban iilt, ennek ellenere a negy ev alatt talan ket szot ha valthattunk egymassal. Mignem egy hettel a szoban forgo reggel elott, mikor Tom, a padtarsa, kiment brunzolni, Greg hatrafordult, odahajolt hozzam es bizalmaskodoan megkerdezte: „Hogy birom ezt?"- Mit? - kerdeztem vissza meglepodve.- Ezt a... rohadt nagy zajt - valaszolta. Korbeneztem: alig lehettiink hatan az osztalyban, es mindenki egy fuzetbe vagy konyvbe meruit, es csupan nehanyuknak
