Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM

resztoorak - egy zsiraf a nyakaval es egy elefant az ormanyaval tartotta az oralapot, vagy a kedvencem, a „szerelemh6merd", amiben kezbe veve egybol bugyogni kezdett valami lila, zold vagy epp rozsaszin folyadek. Mire tizenket eves lettem, egy hatvanhet darabbol allo lavalampa-gyujtemenyt tudhattam a magamenak, amit apam raktarabol selejteztek ki. Mindegyik darab ilyen-olyan hibaval kiiszkodott, a lenyeg, hogy volt hatvanhet darab teljesen mukodeskeptelen lavalampam a szobaban. Ezert is tarthattam meg oket. Egy mukodokepes lavalampa valamiert nem ajanlott tizenket even aluliaknak. A dobozaikon legalabbis ez allt.

Szamtalan pel da van arra, hogy fedezi fel az ember a kepesseget.

Azt hiszem, nalam ez az egesz fokozatosan fejlodott ki. Ez persze eleg hiilyen hangzik, mert ugy beszelek, mint ha egy eldskodorol lenne szo. Ha mondjuk konkret esetet kene mondanom, akkor talan az alarcos balok lennenek azok.

Ott van peldaul a farsangi bankett ovodaskorombol, amin kedvenc hosomnek, Supermannek oltoztem. Anyam egy melykek puloverre varrta fel az S betut, amit magam festettem es vagtam ki egy rajzlapbol. A palastot pedig anyam az egyik regi voros vaszonszoknyajabol fercelte ki, amit, azt hiszem, utalhatott, mert csillogo szemekkel esett neki egy otromba szaboolloval. Pechemre aznap a tobbi fiu Zorronak oltozott. Igy a nap fenypontjanak igerkezett, hogy amig az ovono elszaladt a konyhara egy kesert, amivel felvaghatja az egesz kiscsoportot megilleto ananaszos jutalomtortat, addig fel tucat sotet ruhas, kalapos kiskolyok, albajuszban, karddal foglyul ejti a vilag megmentojet a szabadsag neveben.

Aztan ott az altalanos iskola. Meg mindig az alarcos buliknal tartok. Valamikor also tagozatos eveimben tortenhetett, bar nem tudom megmondani, pontosan mikor, hogy musketasnak oltoztem, Dumas regenyebol. „Es maga, atyam, miert nem tancol?" - kerdezte az osztalyfdnokom, le nem veve a szemet a mellkasomon diszelgo liliomos keresztrol. Megmondtam, hogy en Charles de Batz de Castelmore, D'Artagnan grdfja vagyok. Ezt elozd nap gyakoroltam be. A legtobben persze nem veszodtek ilyen dolgokkal, egyszeruen Batmannek oltoztek. Amellett, hogy megrovot kaptam, amiert „fdldturo parasztnak" neveztem a tanart, legalabb het-nyolc sotet lovag allt koriil aznap a fiuveceben az igazsag neveben.- Biztosithatom, ez nem jut az uralkodo fiilebe - mondta apam, mikor elolvasta a megrovot. Aztan alairta, visszaadta, es soha egy szot se szoltunk az egeszrol anyamnak. Remlik, amellett, hogy halas voltam, azt kivantam, barcsak elnyelne a fold. Valahogy igy kezdodhetett.

Mire gimnazista lettem, mar baromira elegem volt az alarcos bulikbol. Addigra viszont barminek is oltoztem volna, senki sem szurt volna ki, meg ha akar rozsaszin tiillszoknyaban szaladgalok is. Egy problemam volt csak, hogy allitolag valami savanykas hagymaszag aradt beldlem. Ez volt minden, ami le tudott leplezni. Csupan egy valaki volt kepes e nelkiil is eszlelni.

Imola szuperkepessege a rontgenlatasa volt. Homloklebenyeken, szegycsontokon, barmin kepes volt atlatni. Mind a ketten egyediil iiltiink. Mig 6 kozvetleniil a ka-