Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Ayhan Gökhan: „A zene mindig több lépéssel az irodalom előtt jár" (beszélgetés Csehy Zoltánnal) / HANG/SZÖVEG

izeben kortars darab: az ariakat, duetteket nem szakitotta meg taps, mert az operabol izzo narratfva kerekedett ki, a darab virtuoz mutatvanyok sorabol sodro ereju „dramava" valtozott, es ezt honoralta is a kozonseg. Egy opera eletereje pontosan ebben az atvaltozo kepessegben van: nem turom, ha a rendezo a konnyu megoldast valasztja, igenis ez egy gondolkodo, intellektualis mufaj, amellett, hogy irracionalisan szep. Szeretem megfejteni a mogottest, raddbbenni arra, amit meg rejt vagy rejthet az, amit ismerek vagy ismerni velek. Ezert halas vagyok - hogy csak par nevet emlitsek - Peter Sellars, Kovalik Balazs, Alfoldi Robert vagy Anger Ferenc nagyszeru operarendezeseinek. „Szelsdseges pel da" vagy „divat" van akarhany, a kerdes inkabb az, hogy az interpretacid kepes-e megmutatni a rejtett oldalt, a mat. Hogy Zachary Stain a gdrog vazakepekre emlekeztetoen mezteleniil enekli vegig Vivaldi Ercole sul Termodonte cimu muvet, hogy Vivaldi Farnacejaban boncolnak, illetve genterkepek alapjan keresik a meltosag mintazatait, hogy Alfoldi nevetseges meghurcoltatasa es gyalazasa erzesem szerint megjelenik az Iphigenidban, hogy Sarastro egy poszthuman urleny, en teljesen el tudom fogadni, ha mindez koherens vilaglatast sugall. Es a kortars darabokban rejlo lehetosegek szama szinte vegtelen: az opera elsdsorban szinhaz, es nem nosztalgikus-muzealis vetites. Egy mutol, ha megtagadjak az atvaltozas kepesseget, akkor a muvet semmisitik meg vele. Vagy rftussa valik, de akkor az mar a vallas terepe. Aki nem szereti a szinhazat, annak ott a CD-k vilaga: olyan kepet, dramaturgist kepzel a zene moge, amilyet csak akar.

AG: Sokan odzkodnak a kortars komolyzenetol, nemegyszer a zeneszek is. Balazs Janos zongoramuvesz egy interjuban nemi fenntartassal beszelt a kortars darabokrol, mig Kelemen Barnabas hegedumuvesz a jazzben latja a zene folytathatosagat, a kortars zenet. Megis, valamit kezdeni kell ezzel a sok diszszonans hanggal, a „hallgathatatlansag" alol fel kellene szabaditani, hogy erto fiilekre talaljon. Velemenyed szerint milyen - esetleg pedagogiai - megoldasok johetnek szoba? Az iskolai oktatasban a legmodernebb szerzo Bartok Bela, de az utana kovetkezo tobb evtized zenei korszakai kimaradnak a tananyagbol, nem jut rajuk idd. Emiatt felkesziiletlemil talalkozik a laikus fill a kortars zenevel.

CSZ: Barmifele pedagogia alapelvenek a nyitottsagot tartom: a tanar jobbara legyen lelemenyes es elegans pincer (es ne valamifele kantinos), aki felkinalja az etlapot: ime, ebbol lehet valasztani. Aztan ki-ki dsztdndsen vagy tudatosan valaszt. Szerintem nines olyan, hogy totalis felkesziiletlenseg: barmilyen ember alkotta muben sziiksegszeruen ott van az emberi, s ez onkenteleniil odavonzza a hasonlokat. Bartok egyebkent nem rossz alap: az 6 zenei nyelve ma a zene „koznyelve", bezzeg a maga koraban! Van egy szeminariumom az egyetemen zene es irodalom kapcsolatarol: a tapasztalatom az, hogy nem kell olyan sok akadalyt legyozni ahhoz, hogy peldaul Ligeti Weores-ertelmezeseit erdeklodessel fogadjak. A kortars zene meg korantsem egyseges fogalom: ki allithatna, hogy - mondjuk - a minimalizmus disszonans? Legfeljebb unalmas. Glass, Reich, de akar Adams egyes hivein szokas azzal elcelddni, hogy egy ilyen „trivialis" zenei nyelv azert lehetett diadalmas, mert elhiteti a hallga-