Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM
CsiLLAG LAJOS A TOLSOPART Azt mondjak, a sajat szuperkepessegunket nem mi magunk valasztjuk meg. Ebben lehet valami, mert nem remlik, hogy valaha is vagytam volna ra, hogy lathatatlan legyek. Jo, voltak pillanatok, amikor igen, de ettol fiiggetlenul meg mindig hasznosabbnak tartom azt, ha az ember tud repiilni, kepes teleportalni, lezerszemei vannak, vagy, mint Arnold bacsikam, egy hajtasra le tud gurftani egy korso sort vagy barmilyen folyadekot. Kiveve a fagyalldt. Az az 6 kriptonitja. Egyben nem vagyok csupan biztos. Hogy ezt az egeszet atoknak vagy aldasnak kene-e felfognom. Nem emlekszem, hogy korabban lettek volna-e barmilyen arra utald jelek, hogy mi lesz az egeszbol. Habar sokaig meg az ultrahang se szurt ki. Ezt anyamtol tudom, akinek szuperkepessege, hogy valamilyen athatolhatatlan eroteret gerjesszen maga koriil. Apamnak nem lehetett konnyu attomi ezen a pajzson, de hat itt vagyok, es ha jobban belegondolok, van abban valami, hogy az enyem miert a lathatatlansag. Anyam korabban stewardesskent dolgozott az allami legitarsasagnal, egy repiilouton ismerkedett meg apammal, aki, nem is tudom... talan jutalomkirandulasra tartott Kubaba. Sziiletesem utan anyam nem ment vissza dolgozni, haztartasbeli maradt, ugy gondolta, hateves koromig igy veheti a legtobb hasznat a kepessegeinek. En a rendszervaltas idejen sziilettem egy kelet-europai kisvarosban. Vekony, attetszo bdr, szoke, suru haj, kiilonos fejforma, neme ferfi. Ezt jegyeztek fel rolam. „Megfigyeles ala helyezni." Ez allt meg a lap aljan. Persze ez a megfigyeles se tarthatott soka, kis ido elteltevel azutan ugyanis, hogy november tizenkilencediken a vilagra jottem, tortent nehany dolog. Persze nem lehetett konnyu ezutan sem, legalabbis ahogy apam meselt az egeszrol. Elvegyiilni biztos nem. Apam szuperkepessege, hogy egeszen szelsoseges koriilmenyek kozott is kepes az eletben maradasra. Joi birja peldaul a magas es alacsony homersekletet, igy valamiert kezenfekvonek talalta, hogy a varos melletti kohoban vallaljon munkat. Az uranbanyaszatot tulzasnak tartotta. Mindennek van hatara. Ezt a szivossagot csodaltam benne, es azt is, hogy ennek koszdnhetden egy csomo helyet bejart. Imadtam, amikor az utazasairol meselt. Hogy hogyan deszkazott a Mars domboldalain, a sarkanyrepiilesekrol a Jupiter szelviharaiban. Kerdeztem, hogy ezt itt a Foldon mar miert nem. „Ha egyszer belekostolsz valami igazan nagyszerube, utana mar nehez beerni valami kozepszeruvel" - valaszolta. Vegiil, mikor a helyzet valamennyire engedte, felmondott a vallalatnal, es alapitott egy sajat ceget, ami kiilonbozd kinai gyartmanyu dolgokat importalt az orszagba, es kisebb boltokba szallitotta azokat, ahol minden ugyanugy par centbe keriilt csupan. Olyan dolgokra gondolok, mint peldaul apro, zenelo muanyag ekszeres dobozkak, dzsungeles eb-
