Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Ayhan Gökhan: „A zene mindig több lépéssel az irodalom előtt jár" (beszélgetés Csehy Zoltánnal) / HANG/SZÖVEG

Ayhan Gokhan

I I

„A ZENE MINDIG TOBB LfiPESSEL AZ IRODALOM

■ ■

ELOTT JAR"

BESZELGETfiS csehy zoltannal

' ............' .... ....................................................................................................................................................................... . ............... .... ............. . : < : ■ • .

jA.yhan Gokhan: A kulturalis kodrendszer ismerete nem egy versed megertesehez elengedhetetlen. Ugyanigy a zene is meghatarozo szerephez jut naiad, gondolok peldaul a Homokvihar cimu, nehany eve megj elent verseskdtetedre. Milyennek ertekeled a kortars kolteszet zenejet, a verseid „dallamat"?

Csehy Zoltan: Nem hinnem, hogy elengedhetetlen lenne: legalabbis bizom benne, hogy nem az. Egyszeruen tulertekeljiik a muveltseganyag szerepet: en azt hiszem, hogy csak a megertes egy ujabb, egy masik szintjet kepezi, de nem a feltetlenul sziiksegeset. Az ismeretlen kezelhetd kihfvaskent, hangzaskent es konstrukciokent is: meg aztan ott az internet, barmely alapinformacio megszerezhetd par perc alatt, s ha ez igy van, mert ne jatszhatnank nagyobb palyan? A konyv otthontalansagat megsem tagadom, de jomagam is sokszor erzem magam „idegennek" es „otthontalannak". A megszolaltatott otthontalansag legalabb kettos termeszetu: reszint az antikvitas, reszint a zene nyelven, nyelvein generalja a maga „rejtvenyeit". Maig meghat az az okossag, ahogy Borbely Szilard ezt kifinomultan eszlelte a kdtetrol irt kisesszejeben: „Sehol semmi dallamos andalg, semmi kosztolanyisbabitsos szenvelg, semmilyen petofispetris fondor fontoskodas, es mindenfele ironikus bajolg nelkiil kdvetik egymast a kotetben reflexiokkal finoman arnyalt tortenetek, meditativ futamok, esszeisztikusnak mondhato okos, vegiggondolt gondolatok. Mindez megis a lira kodjai szerint szervezddik, noha a magyar kolteszetben otthontalan. Leginkabb azt mondanank rola, hogy kavafiszos szotar, angolszasz megfontoltsag, nemetes pontossag, francias elegancia, latin szenvedelyesseg jellemzi. A magyar koltoi nyelvnek kihivas ez a konyv, hiszen nines egyetlen intertextus sem, amely visszavezetne benniinket onkoriink szuk, belterjes dagonyaiba. Semmi olyan kapaszkodo, amit a nagy es eros magyar koltoi szdtarak felol olvasva kotni tudnank sorskerdeseinkhez, belterjessegeinkhez. Marpedig mi, olvasok, s meg inkabb mi, kritikusok kddok es kozhelyek nelkiil meg vagyunk halva." A modern, a kortars zene erzesem szerint mindig tobb lepessel az irodalom elott jar, raadasul ugyszolvan folyamatosan tag terben, az egesz vilag univerzalis tereben el es mozog, hiszen nincsenek „foldi", „emberi" korlatai.