Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Laboda Róbert: „Európai kisebbség"; Elhagytál a szóvicceim miatt...; Kovács Daninak; Szabadság?; Várt alak; Levél nagyapámnak (versek) / JOG ÉS IRODALOM
LEVEL NAGYAPAMNAK Annyit meg azert mondanek neked, hogy ha veled koppannek, a foldon hemperegve veled egyiitt nevetnek. Mondanam, hogy van meg mondhatnek. Hagyatek. Hagyatekom left a mondhatnekom. Mondanam, hogy nem vettem egy reszt sem beldled, hogy egy resz sem lehettel belolem, s hogy a res, amit kerestem, az reszlegesen elveszett a reszletekben. Annyit azert meg mondanek, hogy nem tartottam magam, nem tartottam sem a legszebbnek, es a legszebbet nem tartogattam magamnak. Nem en irtam a Hiszekegyet, de en mondtam el a legszebben. Neked en mondtam el eloszor, s en mondtam tenyleg a legszebben. Mondanam, hogy hazudtam. Mint ket tanyer a levesben, ugy mosolyogtam, viragoztam kek szemekre, s vakon eltalaltam vesztes erkelyekre. Mondanam, ha mondhatnam meg! Tudom, hogy mondhatnam meg, persze ha akarnam, csak akkor mondanam. De annyit meg mondhatok, hogy sziirkebbek a hajnalok, sotetebb a szel, es vergodnek a jovobeli tegnapok. Es csak azert is mondanam, mert tudom. Tudom, hogy neked meg mindig mondhatnam! Mondhatnam az egyszeruen osszetettet, mondhatnam egyszeruen az osszetettet, egyszeruen csak mondanam! Mondanam azt, hogy szep a vilag, de nem mondom.
