Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: A Samsa-affér, avagy egy leleplezés története (esszé) / JOG ÉS IRODALOM
bevago kerdeseket is megfogalmaz- s teszi mindezt olyan stilusban, amely egyszerre visszafogott es ellentmondast nem turo - a jog gazdasagi elemzesenek Samsa („Posner") nevevel femjelzett allaspontjait illetoen. Nincs-e valami nevetseges abban a meggydzodesben- kerdezi D'Amato -, hogy a jog gazdasagi elemzese alkalmas lehet az emberi viselkedes valamennyi formajanak kozgazdasagtani, azaz tudomanyos terminusokkal torteno analizisere. Nem valami fekevesztett redukcionizmusrol van-e szo inkabb? S ez nem teszi-e keptelenne a meggydzodes hiveit, jelen esetben magat Samsat, hogy kiegyensulyozott es gyiimolcsozd emberi kapcsolatok reszesei legyenek? Samsa sorsa nem peldazata-e annak a boles mondasnak, amely szerint a kozgazdaszok ugyan mindennek ismerik az arat, de az erteket semminek? Vajon nem az-e a helyzet, hogy meg Samsa legendas szerzoi termekenysege sem a kozgazdasagtani megkozelites erejet es lehetosegeit, hanem epp ellenkezoleg, a csodjet igazolja? Nyilvanvalo, hogy a jog kozgazdasza csak annak az eleven, liikteto, zsibongo elmeny-kavalkadnak, ami az emberi tapasztalat gazdagsagat adja, a teljes figyelmen kiviil hagyasa mellett lehet kepes egyetlen modell keretei kozott magyarazni tarsadalmi erintkezeseinket. A Jog es irodalom hatodik fejezeteben Samsa - alnok modon - megprobalta elore hatastalanitani D'Amato kritikajat a jog gazdasagi elemzesevel szemben. Tobbek kozott amellett ervelt, hogy az absztrakeid a tudomanyos modszer eszszenciaja; hogy mivel az emberek vegso soron nem masok, mint allatok terjedelmes agyterfogattal (mely utobbi megjegyzes az eles szemuek kezebe tovabbi kulcsot adott a „Posner"-rejtveny megfejtesehez), igy tarsas interakeioik mutathatnak tudomanyosan igazolhato torvenyszeru szabalyossagokat; hogy a nem piaci viselkedes okondmiajara vonatkozoan letezik olyan viragzo irodalom, amelynek darabjait a jogaszok haszonnal forgathatnak; hogy szamos jel utal arra, hogy a jogi eljarasok resztvevoi gyakran racionalisan viselkednek; hogy a jogtudomany dnmagaban nem olyan hatekony eszkoze a vizsgalodasnak, hogy megengedhetne maganak, hogy durvan visszautasitsa mas diszciplinak kdzremukodeset; s hogy a kozgazdasagtan valoban rideg es ijeszto nyelve csak azert ilyen, mert a kozgazdasz pontossagra torekszik, viszont semmivel sem embertelenebb, mint a tizevenkenti nepszamlalas vagy epidemologiai ertekezesek a tiiddrakrol vagy az atlagkereset alakulasa. A szepseghiba megis szembeotld. Mert amikor mindez elmondatott, hoi maradt a szeretet? West professzor asszony tanulmanya, amelyben szinten lehull a lepel a Jog es irodalom szerzojerol, inkabb pszichobiografiai termeszetu, mint historikus, am szepen kiegesziti D'Amato „ Posner"-azonositasat.7 Valogatott idezetek halojat szove kore, e dekonstruktiv tour de force kereteben West sem hagy ketseget afelol, hogy a Jog es irodalom szerzoje egyike a kafkai karaktereknek. Irtozik a szabadsagtol (s „Posner" tiltakozasai csak tovabbi bizonyitekai a West altal feltart szubtextusnak), irtozik a termeszetestol (a Halal Velenceben Aschenbachjanak rokona), a passzivitast es az elnyomast iinnepli, sovarog, hogy West, Robin: Law, Literature and the Celebration of Authority. 83 Northwestern U. L. Rev. 977 (1989).
