Irodalmi Szemle, 2015
2015/7-8 - MADE IN CZECHOSLOVAKIA - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet) / MADE IN CZECHOSLOVAKIA
MADE IN CZECHOSLOVAKIA ert vagyok, s barmi is miert van.)" - motozott fejemben Whitman egy asztalunkhoz tevedt kobor sora, az Europa presszoban, ahova azon az esten tenyleg csak veletleniil keveredtem el, mert egy taskaval, zsebemben 150 koronaval indultam „le" a varosba, hogy rogton jovok, csak veszek vacsorara valamit, hogy a gyereknek (akkor epp oteves Toni fiamnak) is legyen vacsoraja... S mindezt akkor, sejtheton, ugy is gondolhattam. Es gondoltam is, becsiilettel, amitas nelkiil!... Egeszen addig, amig Papa Toronto fel nem csigazta a kepzeletemet Kanada varazslatos csodaival, majd azzal, mikor szinte rogton ezutan bejelentette, hogy meg „ma ejjel" a Pannonia expresszel Pragaba indul, s szandekai szerint ott is marad nehany evig, mert „ez" (ertsd: a kisvaros) szamara mar vegkepp elviselhetetlen!... Ma mar majdnem egeszen biztosra veszem, hogy akkor, ott Praga ellenallhatatlan romantikaja csupan felcsigazott kepzeletem termeke volt, amitol egyszerre ugy ereztem: ha nem mehetek en is, Papa Torontoval, latni „Arany-Pragat", orszagunk fenyben uszd fovarosat, magam is rogton megfulladok! Meg en!... „Itt, ebben a pocsolyaban." Mindezt ejjel tizenegy ora tajban ddntottem el, s igy ejjeli egy oraig, a vonatunk indulasaig, meg leugortunk az Europa szallo barjaba, eliitni a hatralevo idot... Majd mikor Papa Toronto oraja fel egyet mutatott, Toronto utanozhatatlan mozdulattal kerte a szamlat, melyet aztan en fizettem ki, a fiam vacsorajara szant koronakbol. Ezzel elindultunk az allomasra, az allomasra... mondom, hogy aztan - bar otthonrol kaveert, kajaert, fiamnak vacsoraert indultam a varosba - masnap reggel Pragaban szalljak ki a Pannonia expresszbol. Megalltam egy pillanatra az Europa szallo fobejaratahoz vezetd lepcsosor tetejen, belenezve a varos pislogo fenyeibe, magam elott lattam a kisfiam arcat, aki ezen az esten hiaba varja agya szelere az apjat, a mesesitett gorog mondak konyvevel, mert ma este mese nelkiil marad... Magam elott lattam asszonyom sokat tapasztalt, sokat tudo arcat. Talan mar meg sem botrankozik azon, amit ejfel utan majd tenykent konyvel el, hogy az ejjel - megint! - nem otthon alszom. Lattam, ahogy sztoikus legyintessel meg azert egy icipicit szomorkodik: „Majd csak elokeriil valahonnan ez a szerencsetlen..." O, fiam, kis Bellerophonteszem, aki, igereted szerint, ha megnosz, majd apuval egyiitt gyozod le a tengeri szornyet. Sokkal jobb apat erdemelnel... Komarom es Praga kozt az utat a Pannonia expressz cirka kilenc ora alatt teszi meg, ami azt jelenti, hogy masnap delelott tiz ora koriil mar Praga utcain setaltunk - most mi legyen?... Elobb munkat keressiink, s csak aztan szallast, vagy tanacsosabb lesz mindezt forditva csinalni: tizoras zdtykolodes utan a zsufolt expresszvonatban taktikusabb lenne elobb szallast szerezni, aludni egy sort, hogy csolakokehoz hasonlova gyiirdddtt kepiink rancai nemikepp kisimuljanak, tovabba megborotvalkozni sem artott volna, nehogy a munkahivatal embere, elso reakciojanak engedve, felkialtson: „Micsoda idoket eliink! Ide mar barki betdrhet?!..." Elobb tehat szallast kell keresniink - igy ddntottiink hogy „akcio" elott kisse rendbe hozzuk magunkat.- No, igen, persze, mindez igy van, igy helyes... - ismerte be Papa Toronto, egy drogeria kirakataban vizsgalgatva madarfeszekszerii frizurajat, meggyiirt arcat, ujjaval nehany remenytelen mozdulatot teve hajszalai kdzdtt, hogy tiirhetobb allapotba hozza magat. - A terv helyes, de a meloval azert nem kell olyan nagyon sietniink - mondta. - Ergo: szallast is raeriink majd este keriteni... Elobb atruccanunk a Karoly hidon, s ha mar atruccantunk, van ott egy park, ahol felkesziilhetiink Praga meg-
