Irodalmi Szemle, 2015
2015/7-8 - MADE IN CZECHOSLOVAKIA - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet) / MADE IN CZECHOSLOVAKIA
f •• 0- \ ................................... .A±.'.'>AAL..,..A',...:?.. rh_. 'S.'l,.v£'Lz'..'..... hoditasara... „Latta mar Arany-Pragat?", villant at agyamon - Hrabal ur! De utana rogton meg az, honnan tudja Toronto mindezt?... Mintha nem is 6 ruccant volna haza tizevi kanadai tartozkodas utan egy kis setara a „halal birodalmaba", hanem en: 6 kalauzolt engem, s nem is rosszul... A parkocska valoban ott volt, ahova Papa Toronto „bekonferalta". Bar inkabb csak affele gyermekjatszoter volt, homokozoval, de sok szep faval, s ami a legfontosabb volt abban a pillanatban, boseggel akadt tires pad... Volt szokokut is, es mindez nem is tul messze a hidtol. Egyszoval: minden egyiitt volt, hogy derekasan felkesziiljtink Arany-Praga meghoditasara. Kerestiink egy arnyasabb helyet, ahol a lombok kozt ferden tortek at a delelotti napsugarak, s a csorgedezo szokokut hangjainal megallapitottuk, hogy tulajdonkeppen nines itt komoly baj, minden kezdet nehez, majd beindulnak itt meg a dolgok, s legjobb, ha ilyenkor tartozkodunk a kozhelyektol, mert hiszen amugy is „minden kezdet nehez..." Sok-sok evvel kesobb ujraeltem azt az - akkor es ott - valojaban remenytelennek tuno pillanatot, mar akkoriban, mikor Puccini Bohemelet cimu operajat hallgatgattam a YouTube-on, es Anna Nyetrebko, Rolando Villazon, Rost Andrea meg Ballai Eszter csodahangjukkal szaggattak meg a szivem... Es akkor mar tudtam azt is, hogy Papa Torontonak homalyos koze volt a „fura titkok oreihez", s boho ki-beruccanasai az argus szemekkel drzott orszaghatarokon keresztiil ennek (is) voltak koszonhetdek... De mindezt akkor, ott, a pragai gyermekparkban meg csak nem is sejtettem, s talan el sem hittem volna... Papa Toronto a munkakeresest a legfontosabb dologgal kezdte:- Eldszor is ragyujtunk - mondta, s a „start elotti stressz" levezetesere maris nagy szakertelemmel podorte, meg is nyalazva rogton, furcsa kis idomtalan bagojat. Egyuttal nekem is podort egyet. - No, ezt fiistold el, ettol garantaltan lehiggadsz, Irokam! - Hol Tony Curtisnek, hoi meg Irokamnak titulalt, s most epp ez utobbi volt soron. „Intuitiv" gyamit fogtam, bar csak konnyed, lenge gyanut... Akkoriban meg nem csaptak akkora huhot egy-egy vadkenderes cigi koriil, mint evtizedekkel kesobb. Semmilyen huhot sem csaptak, a piacokon a madartulajdonosok szabadon vasaroltak a kendermagot madarelesegnek: romos hazak romjai kozt, udvarok hatso sarkaiban, akar a parlagfu, termett zavartalanul a vadkender. Senkit sem erdekelt, senki sem hasznalta tilalmak athagasara. Bar itt-ott hallottam rola, hogy fura pofak ilyesmikkel „utik ki" az agyukat, nem is ertettem, miert... Most meg, hogy Papa Toronto ongyujtoja langjat a „puposgiliszta-alaku" bago vegehez tartotta, az meg izzani kezdett, olyan undorito illatok kezdtek terjedni a felszallo fiisttel, mintha - mondjuk - szaritott kutyaszar izzott volna gyertyalang felett...- No, itt van, ehol-e!... - mondta Papa Toronto, a masik, mar szinten izzo vegu bagot az orrom ala dugva. Szerintem ennek az „ehol-e!" felkialtasnak, Guta kornyeki oseim, minden rdzombokom sajatos szolasanak estem aldozatul. Aldozatul, mondom: Arany-Praga maris nyomasztoan hato idegensegeben egyszerre kozelebb ereztem magamhoz Torontot, aki pedig altalaban mar inkabb - demonstrait? - amerikaner akcentussal beszelt... Amulatomban - hogy esuszhatott ki szajan foldijeim e zamatos kifejezese - tiltakozas nelkiil, bar foltoluld gyomorral, beleszivtam a cigibe... hogy aztan rogton a foldre is dobjam es ratapossak. Papa Toronto olyan keppel kiserte vandal mukodesemet, mint akinek a hajat huzzak!
