Irodalmi Szemle, 2015

2015/6 - BEVETÉS 2015 - Tőzsér Árpád: Kedves Barátom! (Duba Gyula 85 évére). Örvénylő időkben

nem lazado alkat, konyvenek parabolaja nem az ellenallase, de azzal, ahogy a szemelyiseget megbenito totalitarizmus kellos kozepen o is az etikat, a szabadsagot es a szeretetet teszi meg regenye kiszogelesi pontjaiva, kozvetve es attetelesen tulajdonkeppen csatlakozik Grendel mely let- es erkolcsfilozdfiai alapozasu ellenzekisegehez.

S ezek utan legyek szerenytelen, s mondjam, hogy mindezekrol a letkerdesekrol (s persze mindenekelott Duba Gyularol es a konyverol) akart szolni az en Orvenylo idokben cimu episztolam

is? Itelje meg az olvaso, hogy mirol szol, s hogy harmincket ev elteltevel szol-e meg egyaltalan valamirol.

S ha netan valoban semmirol sem szolna, a kezdo sora minden bizonnyal ma is beszedes es ervenyes: Kedves Baratom! Duba Gyulahoz hatvaneves toretlen baratsag fuz. S hihetetlen, szinte metafizikai rejtelmeket erzek e tenyben, hogy ennek a hosszu-hosszu irodalmi-szellemi„jatszotarsi" kapcsolatnak a jegyeben meg most, 2015-ben is azt mondhatom neki (en, a nala csak alig fiatalabb palyatars): Isten eltessen, Kedves Baratom!

OBVENYLO idokben

DUBA GYULANAK

Kedves Baratom,

egyre kevesebb az ember,

akinek azt mondhatom: baratom.

Valami szukiil kdrottiink.

Talan a nyelv arteriai meszesednek s agyunk tatongo pitvaraiba a tegnapi jelentest ma mar csak hianyosan kozvetitik. Meglehet, igy van.

De a utobbi idoben

mintha tul nagy jelentoseget tulajdonitanank a nyelvnek. Csak tegnap volt, hogy a szemantika hatalmas varsaival a valosag teljesseget is beborithatonak veltiik, s a varsakon kiviil uszkalo halacskakat, sot capakat nem letezoknek tartottuk, mondvan, hogy mindaz, amit az idealis nyelv semaja nem vesz be, nelkiilozi a tudomanyos ertelmet.

Kovetkezeskepp a filozofusok a valosag helyett pusztan a nyelvet kezdtek vizsgalni, s vilagkep helyett mi, koltok is nyelvkepeket festettiink.