Irodalmi Szemle, 2015

2015/6 - BEVETÉS 2015 - Tőzsér Árpád: Kedves Barátom! (Duba Gyula 85 évére). Örvénylő időkben

S most, hogy lelkiink, sot kozmoszunk akvariumaban egyre tobb megnevezhetetlen uszonyos iszony uszkal, s az ember az embertol egyre tavolabb keriil, fteletiink megint csak a szavak inerciai kozott mozog.

Kigyot, bekat kialtunk a nyelvre.

Azt mondjuk: Auschwitz es Dachau kompromittalta, azt mondjuk: hazug ideologiak hitelet vettek, s remenyteleniil allunk valami soteten hompolygo folyam ket partjan: nem ertjiik egymast -A szavak sajkai iiresen bukdacsolnak parttol partig.

De valoban olyan egyent, erkolcsot, ertelmet formalo anyag a nyelv matricaja?

Valoban eleg lenne az allitmanyok es jelzok elektronjait tisztara csiszolni, s ember emberhez maris kozelebb keriilne?

Nem tudom, csak azt tudom, hogy elolvastam uj regenyedet, kedves baratom, s mint kihez egy gyermekkoraban megtanult, de mar elfelejtettnek velt nyelven szolnak, amulva tapasztaltam, hogy minden szavadat ertem.

De mit szemermeskedjem: nemcsak hogy ertem, hanem azzal a torokszorito sirassal kiizdok kozben, amellyel eneklo parasztasszonyok szavat szoktam hallgatni: osanyak iizenetet az idok mehebol, egykori kozos eredetiinkrol.

Konyveddel uj-regi jelrendszert alkottal, kedves baratom. A paraszt kozepkor odvabol kivartyogo Oregmama, a munkaba beleszakado Gazda, az emberbe feher diihvel kest vago Labanc Jozso s az egykori falu targyai, melyek azota mar muzeumok es varosi lakasok falait diszitik, de konyvedben meg mozdithatatlanul helyiikdn lognak, egy nyelv elotti allapot torokhangjai, egy uj-regi nyelve, melyet nem lehet megtanulni, mert nem vetiilete valaminek,