Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Szászi Zoltán: Na de mit akar Szabó Emese - avagy kritikai jelzések és avatásszerűség (Szabó Emese írásairól) „Szerettem volna zenélni a szavakkal" (beszélgetés Szabó Emesével) / BEVETÉS 2015
BEVETES201S SzAszi ZoltAn NA DE MIT AKAR SZABO EMESE -AVAGY KRITIKAI JELZESEK ES AVArASSZERUSEG (SZABO EMESE IRASAIROL) Eiehet-e alig feltucatnyi versbol valamifele velemenyt formalni azok irojarol, vagy tobb kell a megismereshez - ezzel a magamnak feltett kerdessel kezdtem el Szabo Emese verseinek olvasasat. Arra a kdvetkeztetesre jutottam, lehet, es ezuttal kell is velemenyt formalni, addig, amig a versanyag is, es a szerzo is keplekeny, amig az amugy kiforrasra varo tehetsegben meg nem rdgziiltek semmifele manirok, nem gyokeresedtek, kovesedtek meg stilusjegyek. Szabo Emese irasaiban izgalmas lendiiletet erzek, latok. Ami nehol persze olykor ki is sodorja dt a sajat hangulatabol, neha elragadtatja magat. Mar nem 6 ir, mar a rim viszi, mar a beindult szoveg gerjed, a szerzo nem is tudatositja, mit akart kezdetben, merre is a merre, mi legyen a micsoda, mert az iitem, a rim elszabadultak. Aztan meg egyszerre csak ugyanabban a versben akar megint fegyelmezett gondolatisag valtja fel a zaklatott ritmusba beleszediilt szoveget. Ez most meg, a palya elejen, mondhatnam, elony. Bizonyiteka annak, hogy Szabo Emese nem megjatszos kislany, hanem magat ado egyeniseg. Ami mindenkeppen erdeme, eldnye ennek a formalodo poetikanak, az a sajatsagos onreflexios kepesseg. Mar most el lehet mondani azt, hogy Szabo Emese versei „szaboemesesek". Es ez nagyon jo! El lehet mondani, hogy magat, erzelmeit, gondolatait kepes bizonyos esetekben olyan nagyvonalu ralatassal kezelni, amely egyszerre tud kijozanito es elkabito lenni. Ki akarhat emberkent, akar ferfikent, akar nokent ennel tobbet, mint amit a kolto az Ordogi cceur cimu verseben megir: „szeretve lenni, I vagy ugy tenni, I teng'ni - leng'ni, I elfeledni, I ki is vagyok". Igazan figyelemre melto, hogy az idomertekes liiktetes, a kisse regiesnek, netan elkoptatottnak, leragottnak mondott tema, a magany es a halal kerdesei egeszen meghokkento kepeket magukkal sodorva jelennek meg a Huszonketto cimu verseben. Ezek a sorok itt peldaul: „a vad viadalban a / hajnali harmat a / sebbol omlik ala" - akar egy hoskoltemeny sorai is lehetnenek, de nem azok, hanem egy lirikus iinvallomasban liiktetnek. Azt ertem, erzekelem es reszben elfogadhaldnak is tartom, hogy a szerzo a rimelest kiemelten kezeli a Kispal es az indian cimu verseben, am ha dszinte akarok lenni magamhoz is, meg az alkotohoz is, akkor azt kell leirnom, hogy harmadik vagy negyedik elolvasas utan mar zavaron hatnak a szinte ugato ragrimek. Ha szandekos cel volt ez az elidegenites, kalapom emelem, de valoszinubbnek latom, hogy egy fejben tekergo, talan mas altal megirt dalszdveg (nem veletlen a Kispal es az Indian cim?) ritmusara kezdett el kibomlani ez a szoveg. Mit lehetne vele tenni? Nehany szandekos rimrontas vagy a szoveg attdrdelese, atigazitasa eldnyere valhatna ennek a versnek, mert hangulata, a mar emlitett es fontosnak tartott onreflexios visszacsatolasai nagy erenyei. Ebbe a versbe peldaul belefemek a slam poetryre jellemzd enyhebb vagy sulyosabb tragarsagok is, ha kello lirai ellensulyt kapnak a szoveg mas reszeiben.
