Irodalmi Szemle, 2015

2015/6 - BEVETÉS 2015 - Szászi Zoltán: Na de mit akar Szabó Emese - avagy kritikai jelzések és avatásszerűség (Szabó Emese írásairól) „Szerettem volna zenélni a szavakkal" (beszélgetés Szabó Emesével) / BEVETÉS 2015

H * j [ IqglSijBJi Kjl

Ezek a sorok peldaul: „absztinalok, I korbenezek, I megis hanyok. I himringyok es halott lanyok, / biidos stricik, mocskos arkok, I parlamenti sztarolasok, I ellopasok, megcsalasok, / hetkoznapi atbaszasok" - akkor kapnak, kaphatnak kello figyelmet az olvasotol, ha ellensulyokat, feloldasokat, valamifele ellenpontozast is kapnanak a versen beliil. A Kispdl es az indidn cimu irasban ezt talan nem sikerillt teljessegeben megoldani, de mivel ugy gondolom, nines lezart es vegleges szoveg (plane nem egy a palya elejen, elso kiserleteivel dolgozo szerzonel!), ajanlatos lenne ezt a verset meg atgondolni, csiszolgatni, ragrimeitol megszabaditani, ivet felepiteni, mondanivaldjat frappansabbra faragni. Egyebkent kiprobaltam, jol dudoraszhato lenne ez a szoveg, csak nehol bicsaklik meg. Ket ut letezik. Vagy kicsiszolni tokeletes rimekre es ritmusra, vagy szandekosan rontani, hangsulyt adni bizonyos reszeknek. Ezt a szerzonek kell majd megoldania! A Semmi cimu verssel birkozgattam kicsit. Ennel a szovegnel olyan erzesem van, mintha tobb versotlet futott volna fel egy papirlapra. Egymast nem igazan segito, inkabb szorongato otletek. A Semmi megfogalmazasa, a semmi ertelme es ertelmetlensege egy kis kozeleti liraval, nemi slam poetry-becsusszanassal, tarsadalomkritikaval keveredik. Ennek a versnek egyetlen hibaja van: sokat markol, de keveset fog. Megsem kellene sutba dobni! Helyenkent eros kepei, izgalmas, belso ent megmutato vallomasai az erenyei. Szamomra zavaros kisse ez a reszlet peldaul: „De nines abban semmi I erdem, piktornak lenni I berben, ha I eleget tenni I verben uszd, I odon modemizacio I torvenyenek nem tud." Kerdezheto, van-e odon modernizacio torvenye? S az verben uszik-e? E kis mellekzonge ellenere van ereje a Semminek (legyek akkor kisse en is zavaros), a semmilyen elet tiszta es dszinte kritikaja szeretne lenni, ha kisse borzasan, csapzottan is.

A Teboly, receptre jellemzoen onreflexios szoveg. Egyetlen hatranya a tulirtsag! Szabo Emese meg szereti a sajat szoveget (nines is olyan poeta, aki nem szeretne), s itt meg nem volt kepes vagni, suriteni. Kisse tulmagyaraz, tulbeszel. Az ilyen, erosen kozhelyszeru sorokra peldaul: „kdzdnyds boldogsaggal, / atlatszo balgasaggal." - egyaltalan nines sziiksege a szerzdnek. Mert tud sokkal jobbakat! Mar csak ezert sem kellenek ezek a kozhelyek. A guny, a felismeres, az ertekek atertekelese mind-mind olyan tevekenyseg, olyan gondolatmenet, amelyek eros versbeli kepekke nohetnek.

Szabo Emese versei kozt a legjobban sikeriiltnek, a legtisztabbnak a Falra szdrado szerelem cimu opust tartom. Ez egyetlen szep es eros, igaz vallomas a nove valasrol, a szerelem tanulasarol, az eletrol, a felfedezesre varo testrol es a dolgok kovetkezmenyerol. Vegteleniil szimpatikus a kiabrandultsag ennyire jozan megfogalmazasa. Sugnam, ez a stilus, ez a gondolatisag, ez az iranyvonal latszik nekem a legjarhatobb lirai osvenynek, amit a szerzo bejarhatna. Ebben mar a visszacsatolas is letisztult. Ritkasag olyan jo koltdi kerdest olvasni, mint ezt: „jelent meg valamit I az ido? I az eltelt es elpazarolt. I ami az elso ovszer / es a parnadon hagyott / zsebkendo I kozott volt."

S a vegere hagytam a prozaverset, az Aludtam egy eletet magamnak cimut. Azert a vegere, mert ez egy teljesen letisztult, „szabdemeses" iras, es ezt az iranyt is szivesen latnam a palyan indulo fiatal kolto iveleseben. Akiben nagyon bizom. Mert erdt, tisztasagot mutatott, nem szegyelli a versiras gyerekbetegsegeit sem, mikozben ugy valik felnotte, gondolkodova, hogy maris ra tud latni onmagara, tudja magat szarkasztikusan es feliilnezetbol kezelni. Remelek egy szep palyat, erosodest, mindenkeppen folytatast. Szabo Emese! Jo lesz a koltove avatas. Ami reszben most meg is tortent.