Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Szabó Emese: Arról, hogy milyen drága a közhely; Falra száradó szerelem; Semmi; Huszonkettő; Kispál és az Indián; Ördögi cour; téboly receptre (versek); Aludtam egy életet magamnak (próza) / BEVETÉS 2015
BEVETES201S Amikor meg a magany fojtogatott reggel, delben, este, es a viszonzatlan vonzodasbol kinlodas sziiletett rim-orszagban. Akkor szerettem igazan. Es amikor egy volt az agyunk, egy a lelkiink, es nevetve koccint a sziv, erzelem-froccs, mosoly-koktel, az itallapnak nines vege, es reszegit a sohaj is... akkor szerettem ugy tenyleg, igazan, tisztessegesen es becsiiletesen. Jopontot egyikert se kaptam, pedig tenyleg beleadtam apait-anyait. Rettegtem, vonitottam, fintorogtam, lokdosodtem, szontyolodtam, szineszkedtem Aztan osszekaparodtam, grimaszoltam, vigyorogtam, ugraltam, hecceltem, vicceltem, enyhiiltem - tanultalak. A kavek meg mindig dssze-dsszegozdlognek. Elpriiszkolom az orrom elol a rezfenyu hajszalakat. Almodni mertem rola, de nem hittem. A mostban sem hiszek, csak itt vagyok. Itt, ahol idegesito pizzafutarok irjak a szamukat a dobozra. Ahol az utca nem valdfelben levo hazaspartol, hanem maganyos macskaktol visszhangos. Itt, ahol lelketlen fonokok alkalmazzak egymast, es ahol minden este leesik a falrol a kep, mert dongetik, mintha az eletiik mulna rajta. Abban sem hiszek, hogy ez igy van, vagy hogy igy lehetett volna, meg hogy boldogan... csak amig meg nem halunk. Vagyunk. Az en Rapszodiam. Valahol elveszve kallodik egy muzsa, es tudja, hogy ide taszitott a vilag. Tudja, hogy a lelkem naploja, az agyam jegyzetei neki szolnak mind. Pedig nem neki vallottam orok es halalost, nem neki pityeregtem es konyorogtem es nyogtem maradjvelemeket. Neki nem mondtam semmit. Ez a nosztalgia. Van az ugy, hogy elfogy a goz... hogy ebbol mar ne ebredjek fel.
