Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Szabó Emese: Arról, hogy milyen drága a közhely; Falra száradó szerelem; Semmi; Huszonkettő; Kispál és az Indián; Ördögi cour; téboly receptre (versek); Aludtam egy életet magamnak (próza) / BEVETÉS 2015
iatiliiiBiiiliiiO Ma megint atrendeztem a konyveim, de igy se fernek el. Es levelet kaptam Palermobol. De az eso vonzobb, nem megyek vissza. Bar a felmosasbol nehez letezni, talaltam egy ocska fiiggonyt, azon keresztiil nezem az esot. Mar egy olcso napilapba is hagynak firkalni. De a konyvemet nem veszi senki. A szomszed megkerdezte, nem szerepelnek-e a filmjeben, mert alkatilag megfelelek a karakternek, es sztar lehetnek. Fura, de a franciak fol se veszik, ha angolul kiildom el oket a picsaba. Talaltam viszont egy antikvariumot, ahova embert keresnek. Lehet, hogy a folmosovodor helyett vegre bamulhatom a konyveket. Igaz, nem igy kepzeltem el az egeszet. Folyton csak nyuztak es szivtak az agyam, hogy talaljam ki a jovomet. Aztan ez left az eredmenye. De attol meg jobb igy, mintha elterveztem volna. Hiszen senki sem ott van, ahol akart lenni. Az eso kover cseppekben csuszik le az iivegen. Kulcs csorog a zarban. Nezem, ahogy belep az ajton. Latom a nedves, voros tincseket az arcara simulni, ahogy a viz csopog a taskajarol. Nezem az elazott pulovert, ami kihangsulyozza formas melleit. Nezem, ahogy mosolyog. Hiszen ram mosolyog. Pedig szerettem mast is. Szerettem maskepp is. De ebbol mar nem akarok felebredni. II. Lassan folmelegszik a vizes ablakiiveg. Bambulunk bele a csoppeken at a varosba. Gozolog kifele a keziinkbol a kave - a feketed es a vilagosbarnam. Gondoltam, visszagondolok a mostra. Aztan kesobb meg majd az akkori mostra. Rapszodikus nosztalgia. Amikor a kavargo, kiszamithatatlan Szep mar csokkal ebreszt, nem ajtokaparaszassal. Amikor mosolyog ram a friss kave, es nem savanyodik meg benne a tej minden alkalommal, ha csak ranezek. Amikor nem forog a szivem a kukaban, ha latom ot. Amikor nem kerget a szoke feltekenyseg lobogo hajjal, kacagva, tramplisan. Amikor a sziirke plafont ketten nezziik. Amikor mar nem terit ram tovisbol szott takarot az ejszaka. Nosztalgikus rapszodia. A regi mostban a fiirtok csak tincsek voltak. A zold szempart meg sotet pillak oleltek. Es haj helyett a szakall volt voros.
