Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Bedecs László: Útkeresés (Hajtman Kornél verseiről) „A minimalista kötődésem tudatos" (beszélgetés Hajtman Kornéllal) / BEVETÉS 2015
BEVETES201S amire a vers affele feleselo gesztus lenne: ami itt tortenik, az az igazi, husba vago, verre mend tragedia, nem a tavoli, filozofikus problemak kore. A versnek, mondja a vers, ma errol kell szolnia: a hetkoznapok elhetetlensegerol, az agressziorol es az eroszakrol, a boldogtalan hazassagokrol, az ongyilkossag gondolatarol. Kiilon emlitest erdemel, milyen jo erzekkel adagolja a szerzo azokat a reszinformaciokat, melyekbol osszerakhatjuk a torteneteket, illetve hogy milyen iigyesen, milyen kiszamithatatlanul kanyaritja ezeknek a versbeli torteneteknek az ivet. Eloszor elarulja, hogy egy korhazban vagyunk, megjelenik a versben az en, aztan egy bizonytalan kdrvonalu te, megjelennek egy szexualis aktus kuliszszai, majd kideriil, hogy ez az aktus valami hideg es durva helyen tortent - de az osszefiiggesek csak sejthetok. A masodik szovegreszletben aztan vilagosabba valnak egy aktus koriilmenyei. Mintha egy csaladon beliili eroszak emleke vetodne fel, veressel, a pofonok zajara felriado gyerekekkel, kovon terdelessel. Itt mar egyertelmu a kapcsolat a korhaz es az eroszak kozott, hogy aztan a harmadik reszben egy utcai megeroszakolas kepkockai bukkanjanak fel - megint igen eros befejezessel. A negyedik es az otodik szovegresz pedig szepen visszavisz a konkretbol az altalanossagba csuszo tortenet elejere: a korhazbol hazatero nd a bantalmazo ferfi mellett, vagy inkabb alatt fekszik ujra, es a szep igeretekkel, a valtozas remenyevel kezdodik minden elolrdl. A legnagyobb tragedia pedig eppen az, hogy ebbol a korforgasbol, a vegtelen kiszolgaltatottsagbol vegso soron csak az ongyilkossag jelenthet kiutat. A vers ezt a megrazo es felkavaro tapasztalatot fogalmazza ujra es adja at, szukszavuan, finom szohasznalattal, eros jelzokkel, igazi koltoi erenyekkel. A frissites megint egy a szamitastechnikabol kdlcsonzott kifejezest hasznal, de a szoveg mar korantsem olyan koncentralt, mint az elozo volt. Inkabb fecsego, szettarto, a vegen pedig kifejezetten modoros. Pedig a tema, a templomi kornyezet idegenne valasa, kiiiresedese, Isten korabban meg erzekelt nyomainak felszivodasa, az Istennel folytatott parbeszed elhalkulasanak szorongato tapasztalata igazan fontos kerdes - es ahogy mas publikacioiban latom, Hajtman szamara kiilonosen lenyegbe markolo problema -, de itt csak a felszinet kapirgalja az ezzel kapcsolatos osszetett dilemmaknak, es bizony a „megkopott barokk kepekrol" gondolkodva jelenleg csak megkopott, unalm as mondatokkal kepes beszelni. A katakomba ugyanezt a teologiai vonalat viszi tovabb, de a vers csak megerositi, hogy a mostani formajaban ez zsakutca a szerzo szamara. A modern vallasossagrol lehetne izgalmasan beszelni, hiszen a posztmodern kultura es a technikai robbanas rengeteg kihivast jelent a sajat bekejiiket nem a Facebookon, hanem az oltarok elott megelni igyekvo hivok szamara, es ez poetikai lehetosegeket is magaban rejt. De Hajtman Kornel egyelore csak keresi ezeket a lehetosegeket, illetve a lehetosegek kiaknazasanak utjat. Becsulom a kitartasat, de azt latnia kell, hogy ehhez nem eleg a „modern szotart" elovenni, es az „oltar" meg az „angyalok" melle nehany „chip"-et es „billentyuk"-et, „gephaz"-at es „telefonok"-at beleirni a szovegbe. Sziikseg lenne egy legalabb annyira osszerantott nyelvre, mint amit a noi tortenetek verseiben hasznal, es olyan problemaerzekenysegre is, mint amirol ott tanubizonysagot tesz. Ezek utan a tuleles cfmu szakitos versbol legfeljebb a „tulhevultseg az akku-
