Irodalmi Szemle, 2015

2015/6 - BEVETÉS 2015 - Bedecs László: Útkeresés (Hajtman Kornél verseiről) „A minimalista kötődésem tudatos" (beszélgetés Hajtman Kornéllal) / BEVETÉS 2015

mulatoromnal" szokapcsolatot emelnem ki, de ezt is csak azert, mert egy pillanatra legalabb elgondolkodtam, vajon melyik testresziink lehet az akkumulatorunk egy ilyen kontextusban. De felek, a szerzo nem arra a testreszre gondolt, amire en. Azert nem hiszem, hogy ugyanarra gondoltunk, mert o viszi tovabb, csak erolteti az 'en es a gep' allegoriat, „memdriam"-rdl es mar megint a „chipkartya"-rol beszel, pedig ezek a megfeleltetesek mar egyaltalan nem izgalmasak, de meg csak nem is eredetiek, sot, nem is vallanak jo koltoi izlesre. A vers maga pedig ezek nelkiil is csak egy tinedzserkori, csalodott szerelmes sirankozas - a tavollepes kiserletenek nyoma nelkiil. A

jelenes.exe cimevel is arra utal, hogy a szamitogepes nyelv igazan, de igazan fontos a szerzo szamara, de ez a magyar irodalom negyedik Mentes maskent cimu konyve utan mar inkabb kinos, mint progreszsziv. Mondanom sem kell, hogy ebben a versben is van „gephaz", „rendszer" es „program", van az ember es a gep hasonlitasa, hogy meg nagyobbat mondjon, van meg kiborg is, de messze nem olyan erovel, ahogy ezt peldaul Nemes Z. Mario vagy Nemeth Zoltan, a Hajtman Kornelnak bizonyara fontos kortarsak szovegeiben lathatjuk. Igy viszont gyengenek, semmitmondonak, celtalannak erzem ezt a probalkozast. Vagy hogy en is ismeteljem a szavaim: zsakutcanak.