Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Nyina Szadur: Boszorkánykönnyek (novella, Gyürky Katalin fordítása)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT modi frizurat keszitettel magadnak... A galamb alszik. Es nem is sejti, mi kovetkezik: a galambnak, ugy, hogy nem is erzi, hisz nem erez nyugtalansagot sem, noni kezd a csore, egyre hosszabb lesz, meghajlik, a kis aranysziv fele vonzodik, amely megdermed a szornyu varakozastol. „Nem fogok odanezni, nem fogok odanezni" - mormogja a lany, mikozben a szemet mereszti, es fel, es tudja, hogy most mi fog kdvetkezni. Bar ne tudna. A csor kitapogatta a szfvet, konnyeden beleszurodott egy vervoros csoppbe, es kiitta... Ez nem egy kis ko volt, hanem ver egy vekony hartyaban, a csor atiitott rajta, kiitta a cseppet, es egy olyan tires godrot hagyott maga utan, mint amilyen a gyuruben keletkezik a kis ko utan. Es azonnal megremegett, megdermedt a sziv, a galamb pedig, miutan vegzett magaval, raesett az asztalra, a szamyat kiterjesztette, es a csoret, amely ismet olyan rovid volt, mint annak elotte, felig kinyitotta. A lanyban azonnal megrendiilt a hit a szandeka helyesseget illetden, es olyan gyengeseget erzett az egesz testeben, mint egy betegseg utan. De lelkileg eros volt.- De azert megis - mondja hatarozottan. - Bajt akarok hozni ra. Megcsalt, nem vett felesegiil, a gyerekemet pedig elvetettem. Bajt hozok ra.- Allj meg - mondj a boszorkany, es a lany megall. - Azt fogod csinalni, amit mondok. Ha csak egy szot is szolsz, nem fog sikerulni. Add ide a fotot. - A lany elvette az asztalrol a feher taskajat, elovette a kepet, es futolag rapillantott: a fiu annyira fiatal meg rajta, egy tisztaszemu kiskatona.- Nines a szivedben onzes? - kerdezte a boszorkany. Nagya mar kesziilt volna mondani, hogy nines, de eszebe jutott, hogy hallgatnia kell, es hogy a boszorkany szandekosan kerdezi, hogy a dolog ne sikeriiljon, mint a csendkiralyos jatekban. Ilyet gyerekkoraban jatszottak. Es a lany hallgat, bar jobb volna azt gondolni, hogy onzo is, es nem csak fajdalom es ketsegbeeses jellemzi. All, es atnyujtja a ferfi arcat abrazold kepet a boszorkanynak, az elveszi, es meg csak ra se nez, hanem belehajitja egy kis labasba, abba a feketebe, abba a kormosba, es fiivet tesz bele, vizet ont ra, es hirtelen a labas alol gyenge kek lang es fojtogatd para csap fel. A boszorkany all, mikozben a labast btivoli, morog valamit, vegighuzza rajta a kezet es asitani kezd - mondtak Nagyanak, hogy ezekkel a jellegzetes mozdulatokkal veszi kezdetet nala valakinek a megidezese es megbuvolese. Es akkor oldalt megjelenik egy kis felho, a felhoben all egy kis emberke, koriilnez, integet. De hisz ez a fiu! Az egesznek vege van, a boszorkany tobbet nem asit, utoljara vegighuzza a kezet, es minden eltunik. Bevitte a labast a konyhaba, visszajott, leiilt Nagyaval szembe, es most atnez rajta, sapadt, olyan, mintha epp alomba meriilne. Imbolyog a szeken, gondolkodik. Mar rahozta a bajt a fiura? Mar el lehet menni? De a lany hallgat, mert tudja, hogy nem szabad beszelnie.- Most menj a folyohoz. A folydnak hattal fogsz menni, nem nezel koriil, csak hatralsz, egyre hatralsz, amig azt nem mondom, „allj". Ott leveted a zoknidat a bal labadrol, es akkor fogja a fiut baj erni... Nagya felall, kimegy az utcara, a boszorkany vele tart. Hattal megy a folyohoz, nem nez koriil, egyre csak hatral, hatral, es nezi a boszorkanyt, aki ramered, rairanyitja iires tekintetet. Nagya mindent megtesz, hogy a fiura bajt hozzon? Milyen felelmetes! A tatarok lakta utcakon mennek vegig, ahol ver folyt, es ahol a tatarok nem engedik, hogy a lanyaik orosz ferfiakhoz menjenek ferjhez... Az egyik utcai lampa vilagit, a masik nem, az egyik vilagit... a boszorkany ramered, es o hatral, ahogy az
