Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Nyina Szadur: Boszorkánykönnyek (novella, Gyürky Katalin fordítása)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT mondta, ahogy parancsolta, ugy lesz: a boszorkany iildozi, o pedig hatral. Az utcanak vege szakad, es a lany hatat megcsapja a folyo felol fujo friss szel. Viz, mocsar, es pakuraolaj szaga terjeng a levegoben. Valahol egy gozhajo dud al. Nagya laba alatt mar homok van. Vajon felnezhet? De inkabb hallgat. Fentrol fenylenek, pislakolnak a csillagok, ot nezik, amint bajt hoz a szerelmere. O, hogy szerette a fiu, milyen kedves volt, milyen szenvedelyes, micsoda szavakat suttogott... Es o most bajt hoz ra... De hogy gyotorte! Mit csinalt vele? Most megall, leveszi a zoknijat a bal labarol... Vitykanak senyvedni, sorvadni kezd a szive, elsorvad - es akkor meghal. Masokkal setalt. Tobbe nem fog setalni. Es ha most megallna? A csillagok reszkettek az egen, riadalmat keltettek benne, azzal, hogy vajon onnan jeleznek neki? Gyorsan, gyorsan... Minden omiatta van. Mennyi gyotrelmet okozott neki, mennyi felelmet keltett benne. Most hat gyorsan. A fiu nem lesz tobbe... Soha... 6... soha... De akkor ki miatt fog szenvedni, es nem lesz, akit megatkozzon. Uresseg lesz a vilagban, egy mero ejszaka... Meg nem keso, meg kell allni. Vagy mondani valamit. Es akkor nem lesz ki miatt szenvedni. A laba mar a vizben van, 6, megallni... hideg a viz, gyorsan haza kene menni, ott tej lenne mezzel es alvas a konnyeivel aztatott parnan... a viz mar a labat, a hasat kostolgatja, mar a mellet husiti. Jo volna otthon aludni Murka macskaval az agyban, es az almos szemhejan keresztiil nezni, ahogy a pelargonia nd az ablakban... Reggel pedig munkaba, aztan moziba menni. A viz mar a torkaig er... Soha nem szabad senkit se megolni!- Anyoka, en...! - bugyborekolas.- „O, Marekjare, Marekjare!" - kurjantgattak a gozhajon. Boldog fenycsillamok usznak tova. Innen nem latni, ahogy ott all a parton a feher dregasszony, felfele forditott arccal es erotleniil lelogatott karral. Aztan lassan tovavanszorog. Otthon feny gyul az tires szobaban, rendet tesz maga koriil, a szekeket a helyiikre teszi, es leiil az ablakhoz. Var. Az ablakon tul nyoges hallatszik, es bemaszik az ablakon egy nedves kisertet, ingben, atazottan, es vizet kohog fel. A kisertet terdre borul, es az dregasszony feher keze utan nyul.- Megoltel engem. Engem oltel meg, es ot nem. Arts neki! Akkor hat arts neki is!...- Menj, neked most ott van a helyed a folyoban, es a folyo villanofenye, a vilagitohajo felett fogsz repiilni, a gdzhajokat kisered, a bojak oreit ijesztgeted... Ott a helyed. Ott a te szabadsagod. A kisertet odakuszik az dregasszony labaihoz, es keri az artast.- Menj, vajon a te szerelmeid is kernek rad a bajt? A kisertet elrepiil, az dregasszony szarazra torli a padlot, ismet odaiil az asztalhoz, nem var semmire. Sir. Sajnalja a szegeny lanyt, aki olyan fiatai. A kiskatona viszont nyugodtan alszik, nem tud semmirol, es senki nem fog most mar bajt hozni ra. Jo a jolelku embernek: tiszta, oszinte, nines mitol felnie - es ebben van az egyetlen drome. De amikor a szenvedes gonoszsagba fordul, ki tudja, milyen kinokat hoz a felszinre, mikozben a fajdalom es az igazsagtalansag porazan vezetve vandorol? Gyiirky Katalin forditasa
