Irodalmi Szemle, 2015

2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A pap meg az anyja; Ostoba férfiakról és agyafúrt asszonyokról; Az erdei udvarló (mesék, A. Dobos Éva fordításai) / Norvég népmesék

- M -NyV:' ?> ;.

hozott a szobaba, hogy bujjon be az agy ala es hozza ki a levagott ujjat. A kisfiu lehasalt es bekuszott az agy ala, hozzaert az oft rejtdzkodd leanyhoz; az erdsen megszoritotta a kezet, es a kisfiu megertette, mit akar.

„Messzire guru It, nem er be a kezem odaig", mondta, „varjuk meg, mig megvirrad, akkor majd elohozom."

Masnap kora reggel a legeny ismet utnak indult. A kisfiu otthon maradt, hogy vigyazzon a hazra, es fogadj a a szuzleanyt, akit aznapra vartak. De a gazdaja a lelkere kototte, hogy semmi aron ne engedje dt be a ket szobaba, amikrdl tudott.

Amikor a gazdaja az erdobe ert, a kisfiu belepett a szobaba, es szolt a leanynak, hogy eldbujhat.

„Szerencsed, hogy korabban jdttel, mert kiilonben megolt volna teged is, mint a tobbieket", mondta.

A leany egy percig sem vesztegette az idot, szaladt haza, ahogy a laba birta. Mikor az apja megkerdezte, merre jart, es miert jott ilyen hamar haza, a leany elmeselte, mifele szerzet az udvarldja, es mit latott, mit hallott nala.

Kis ido mulva a szep leany udvarldja ismet megjelent, csak ugy sugarzott rola az elegedettseg es a gazdagsag, es megkerdezte, miert nem jott el hozza a leany, ahogy megigerte.

Kozbejott valami, mondta az apja, de ha mar eljott, maradjon naluk estere, mert nagy lakomara kesziilnek; eljegyzes lesz a haznal.

A vendegek asztalhoz iiltek, ettek-ittak, es ekkor a szep leany elmondta, hogy ket napja furcsa almot latott. Ha hallani akarjak, elmondja az almat, de mindenkinek meg kell igernie, hogy iilve hallgatja vegig.

Igen, igen, iilve hallgatjuk vegig, mondtak a vendegek, mindenki megigerte, meg a leany udvarldja is.

„Azt almodtam, hogy egy szeles uton jarok, es mikor mar jo messzire ertem, borso volt leszorva a foldre."

„Igen, ez olyan, mint az az ut, amelyik hozzam vezet", mondta a legeny.

„Aztan egyre keskenyebb left az ut, es erddn es pusztasagon at vezetett a tavolba." „Ez a hozzam vezeto ut", mondta a legeny.

„Aztan egy zdld tisztasra ertem, es megpillantottam egy magas, diszes palotat." „Akarcsak az en palotamat lattad volna", mondta a legeny.

„Beleptem a konyhaba. Embert nem lattam sehol, de a mennyezetrol logoff egy kalitka, es egy furcsa madar gubbasztott benne. Mikor a szobaba leptem, utanamkialtott a madar: »Szep sztizleany, legy bator, de ovakodj!«"

„Hajszalra olyan, mintha nalam lettel volna", mondta a legeny.

„Bementem a szobaba. A madar ugyanazt kialtotta utanam. A szobaban ladak sorakoztak, es mikor kihuztam a fiokokat es belejiik neztem, teli voltak eziisttel es arannyal es egyeb draga kincsekkel."

„Ez nalam volt", mondta a legeny. „Az en kincsesladaim mind teli vannak eziisttel, arannyal es draga kincsekkel."

„Aztan bementem a masodik szobaba. A madar ismet utanamkialtott, es ugyanazt mondta, mint az iment. A szobaban minden falon gyonydru noi ruhak logtak."