Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A pap meg az anyja; Ostoba férfiakról és agyafúrt asszonyokról; Az erdei udvarló (mesék, A. Dobos Éva fordításai) / Norvég népmesék
. . AZ ERDEI UDVARLO Volt egyszer egy ember es annak volt egy lanya. Gyonyoru volt a leany, hetedhet hataron tul, sok kiralysagban hire ment a szepsegenek, es se szeri, se szama nem volt a keroinek. Az egyik kero azzal dicsekedett, hogy gazdagabb, mint a tobbi. Jokepu, modos legeny volt; igen tetszett neki a lany, igy aztan gyakran eljart hozza udvarolni. Kis ido multan meghivta a leanyt, jdjjon el hozza, nezze meg, hoi lakik. Nem jdhet el erte, mondta, es nem kiserheti haza, de azon a napon, mikor erkezik, borsot szor az utra egeszen a haza kapujaig. Nem tudni, hogy s mint tortent, de a legeny egy nappal hamarabb szorta el a borsot. A leany elindult es sokaig bolyongott erddn-mezon, mig vegre egy hatalmas, diszes palotahoz ert, amely egy zold tisztason allt az erdo kozepen. Am a legenyt nem talalta otthon, es a hazban egy teremtett lelket sem latott. Bement a konyhaba, de ott csak egy furcsa madar gubbasztott egy kampora akasztott kalitkaban. Azutan benyitott a szobaba, es csak amult-bamult, mikor meglatta a sok draga, finom berendezest. Amint ment volna tovabb, a madar utanakialtott: „Szep szuzleany, legy bator, de ovakodj!" A kovetkezo szobaban ismet utanakialtott a madar. Ebben a szobaban kincsesladak sorakoztak; a lany kihuzta a ladafiokokat, es teli voltak arannyal, eziisttel es mas draga kincsekkel. Amikor a kovetkezo szobaba lepett, a madar ismet utanakialtott: „Szep szuzleany, legy bator, de ovakodj!" A szoba osszes falan cifra ndi ruhak logtak sorba felakasztva. Amikor a leany belepett a harmadik szobaba, a madar hangosan utanakialtott: „Szep szuzleany, legy bator, de ovakodj!" A szobaban verrel teli edenyek alltak sorban. De amikor a leany az utolso szobaba ert, a madar fiilsiketitd rikacsolasba kezdett: „Szep szuzleany, szep szuzleany, legy bator, de ovakodj!" A szobaban holttestek es ndi csontvazak hevertek szanaszet. Elborzadt a lany, es hanyatt-homlok rohant volna kifele, de csak addig a szobaig jutott, ahol a verrel teli edenyek alltak. A madar igy kialtott: „Szep szuzleany, szep szuzleany, bujj be gyorsan az agy ala; mindjart erkezik a gazdam!" A leany villamgyorsan bebujt az agy ala, ahogy a madar mondta. Bekuszott egeszen a falig - ugy rettegett, hogy ha lehetett volna, akkor akar a falba is bebujik. Ekkor megerkezett a legeny, egy idegen szuzleanyt vezetett kezen fogva. A leany konydrgott, rimankodott, hogy kimelje meg az eletet, es soha senkinek nem fogja ot elarulni. De minden kdnyorges hiabavald volt; a legeny letepte a leany ruhajat es az arany ekszereit, meg a gyurut is le akarta huzni az ujjardl. De mivel a gyuru nem akart lejdnni, levagta a lany ujjat, es az begurult az agy ala. Az agy alatt meghuzodo leany a gyuruert nyult es a zsebebe rejtette. A legeny szolt a kisfiunak, akit magaval
