Irodalmi Szemle, 2015

2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A pap meg az anyja; Ostoba férfiakról és agyafúrt asszonyokról; Az erdei udvarló (mesék, A. Dobos Éva fordításai) / Norvég népmesék

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

Addig sopankodott es tordelte a kezet az asszony, mig vegiil elhitette az uraval, hogy iitott az utolso oraja. Az ember lefekiidt, osszekulcsolta a kezet, lecsukta a szemet, az asszony pedig szepen rendbe tette, rateritette a halotti leplet, es betette a koporsoba. De hogy az ember meg ne fulladjon, az asszony lyukakat furt a koporso fedelebe, l'gy az ember lelegezni tudott, es meg ki is kukucskalhatott.

A masik asszony elovett ket fesut, es leiilt gyapjut fesiilni, de egy jottanyi gyapju sem volt elotte. Belepett az ura, es meglatta a bolondsagot.

„Nem ton a rokka, ha nines kereke, nem huzza a szalat a fesu, ha nincsen szosz az asszony kezibe", mondta az ember.

„Hogy nines szosz a kezemben?", horkant fel az asszony. „Hat mar hogyne lenne, csak te nem latod, mert igen finom a szala", mondta.

Amint az asszony befejezte a gyapjufesiilest, eldvette a rokkat, es nekilatott fonni.

„Bolondokat beszelsz, asszony", mondta az ura, „itt iilsz es fonod a semmit, tonkremegy bele a rokkad, ha nines benne szal."

„Mar hogyne lenne benne szal", felelte az asszony. „Olyan finom a fonal, hogy a te vaksi szemed nem latja", mondta.

Mikor befejezte a fonast, eldvette a szovdszeket, megsodorta a fonalat es megszotte a vasznat. Aztan levette a szovdszekrdl, felcsavarta, kiszabta es megvarrta belole az uranak a gunyat, es mikor elkesziilt, felakasztotta a padlasra. Az ember nem latta sem a vasznat, sem a gunyat, de ekkor mar abban a hitben elt, hogy a vaksi szemevel hogy is lathatna a leheletfinom kelmet.

„Hat bizony, ha ilyen finom kelme, nines mit tenni."

Aztan egy szep napon igy szolt hozza az asszony:

„Ma tartjak a halotti tort. A szomszed gazdat temetik. Oltsd fel az uj gunyadat."

Joi van, gondolta az ember, elmegy a torra. Az asszony felsegitette ra a ruhat, mert az olyan vekony volt, hogy ha maga akarta volna felolteni, akkor bizony el is szakadt volna.

Mire az ember a halottashazhoz ert, ott mar javaban folyt a palinkazas, es nem hinnem, hogy gyaszba borult volna a nepseg, mikor meglatta az embert az uj iinneplo ruhaban. Mikor megindult a menet a temeto fele, a halott kinezett a koporso fedelen es hangos kacagasba kezdett.

„Mindjart megpukkadok", hahotazott ki a lyukon. „Csak nem Ole, a szomszed gazda bandukol mogottem anyasziilt meztelen?"

Amikor a halottas menet meghallotta, gyorsan levettek a koporso fedelet, es az uj ruhaban lepkedo ember igy szolt:

„Hogy lehet, hogy a koporsoban beszel es kacag a hulla, akit eppen temetnek? Jobban tenne, ha sirna."

„A siras nem hoz vissza senkit a sirbol", felelte a masik gazda. Szo szot kovetett, vegiil kideriilt, hogy az egesz turpissag az asszonyok miive volt. Erre hazamentek a gazdak, es hogy mit tettek a ket asszonnyal? A legbolcsebb dolgot, amit valaha is cselekedtek. Es ha valaki kivancsi arra, mi volt a legbolcsebb dolog, kerdezze csak meg a nyirfahusangot.