Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A pap meg az anyja; Ostoba férfiakról és agyafúrt asszonyokról; Az erdei udvarló (mesék, A. Dobos Éva fordításai) / Norvég népmesék
HOL VOLT, HOL NEM VOLT A harangozo beleegyezett; betette az asszonyt a zsakba, es elindult vele. A faluban megtudta, hogy masnap a paplakban siiteshez keszulddnek. Visszavitte hat ejjel az dregasszonyt, es beosont vele a konyhaba, es reggel, mikor megjottek a siitoaszszonyok es nekialltak volna a siitesnek, a pap anyja ket oklere tamaszkodva allt a dagasztoteknonel, mintha a tesztat dagasztotta volna. A siitoasszonyok visitva rohantak ki a konyhabol, mint az eszementek, a gazdasszonya pedig beszaladt a pap haloszobajaba, es azt kiabalta, hogy addig nem nyul sem a liszthez, sem a tesztahoz, mig a tiszteletes ur el nem viszi valahova az dregasszonyt, akar a mennybe, akar a pokolba. Am a pap nem tudta, mitevo legyen, es ismet magahoz hivatta a harangozot. „Mondd csak, hogy is volt? Nem temetted el az anyamat?", kerdezte a pap, mikor a harangozo belepett a paplakba. „O, hat hogyne temettem volna el", felelte a harangozo. „De hiszen kint all a konyhaban, es tesztat dagaszt", mondta a pap. „Igen, igen, megoltek szegeny asszonyt, mert visszajar a szelleme es riogatja az embereket", mondta a harangozo. A pap hummogott, koszoriilte a torkat. Nem tetszett neki, hogy az anyja szelleme visszajar es riogatja az embereket, es azt mondta a harangozonak, hogy ad neki harminc tallert, ha csendben eltemeti az anyjat. A harangozo azt felelte, hogy biztos megoltek, de neki ez mit sem szamit; ha megkapja a harminc tallert, 6 eltemeti az asszonyt. Megkapta a penzt, es ismet elindult az dregasszonnyal a hatan. De amint leszallt az ej, a harangozo az dregasszonnyal a hatan belopozott a paplak istallojaba, es levagta a pap legnagyobb bikaja fejet. Aztan beallitotta a bikat a ketrecbe, raiiltette az dregasszonyt, es ugy tette a kezebe a kaszat, mintha azzal vagta volna le a bika fejet. Reggel, amikor a tehenpasztorlany belepett az istalloba, es meglatta a bikat, annyira megremult, hogy hanyatt-homlok rohant a pap agyahoz es igy kialtott: „Atyam, atyam, az oregasszony az istalloban feliilt a bika hatara, es lakaszabolta a fejet; addig nem megyek be megetetni a teheneket, mig el nem viszi ot onnan." A pap nem akart hinni a fiilenek, de mikor bement az istalloba, es sajat szemevel latta, hogy igaz, amit a tehenpasztorlany beszel, ismet magahoz hivatta a harangozot. „Mondd csak, hogy is volt, nem temetted el az anyamat?", kerdezte a pap, mikor a harangozo belepett a paplakba. „Isten latja lelkemet, en bizony eltemettem", felelte a harangozo. „De hiszen levagta a nagy bika fejet, es most a hatan iil", mondta a pap. „Jajjaj, hat megis megoltek szegeny asszonyt, mert visszajar a szelleme es riogatja az embereket", mondta a harangozo. A pap hiimmdgdtt, koszoriilte a torkat. Nem tetszett neki, hogy az anyja szelleme visszajar es riogatja az embereket, es azt mondta a harangozonak, hogy ad neki negyven tallert, ha szep csendben eltemeti az anyjat. A harangozo egyre csak hajtogatta a magaet, hogy az dregasszonyt biztos megoltek, de mikor megkapta a negyven tallert, megigerte, hogy tisztesseggel eltemeti. Igy aztan betette az dregasszonyt a zsakba, a zsakot a hatara vetette, es utnak eredt. Masnap iizentek a papert, hogy jojjon gyorsan, mert egy ember haldoklik. A pap magaval vitte a harangozot is, mert utana a masik gyiilekezetbe kellett menniiik. A pap este elkesziilt, es kora hajnalban, meg virradat elott utnak indult. Utkozben
