Irodalmi Szemle, 2015

2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A pap meg az anyja; Ostoba férfiakról és agyafúrt asszonyokról; Az erdei udvarló (mesék, A. Dobos Éva fordításai) / Norvég népmesék

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

kell utaznia, es addig is nala hagyna a kincsesladajat. Penz persze nem volt benne, ehelyett a pap gomyedt hatu, rancos labu, dreg anyja bujt meg a ladaban, es egy darab szaraz sajtot ragcsalt. Azt az utasitast adta neki a fia, hogy hallgatozzon, nem egy joszellem latogatja-e a harangozot, aki gazdagga teszi, vagy tudja meg, mitol left olyan gazdag. A kincsesladat beallitottak a szobaba.

Este a harangozo gyerekei oriasi sivalkodasba fogtak, es kertek a vacsorat.

„Nern tudtok csendben maradni, mig keszftek valami ennivalot?", dohogott a harangozo felesege.

„Adjon egy kicsit a pap szalonnajabol, edesanyal", orditottak a gyerekek.

Amikor a pap anyja ezt meghallotta, megemelte a lada fedelet, es korbenezett, hoi lehet a szalorma. Eszrevette ezt a harangozo, de ugy tett, mintha nem latott volna es nem hallott volna semmit. De ejjel, mikor a tobbiek aludtak, felkelt, kinyitotta a kineses! a da tetejet, es baitaval racsapott az dregasszony homlokara, lenyomta a torkan a sajtot, es leesukta a lada fedelet.

Masnap eljott a pap, es elmondta, hogy az utazast maskorra halasztotta; elvitte a ladat, es mikor hazaert, feliitotte a fedelet, es igy szolt: Nem latta, edesanyam, vajon a harangozonal van-e a szalonnam?

Az asszony nem valaszolt, csak fekiidt tatott szajjal, a sajttal a torkaban. A pap megijedt, mert azt hitte, hogy az anyja azert fulladt meg, mert nem furt legzolyukat a lada fedelebe, es elfelejtett neki inni adni.

Ismet a harangozoert kiildott, es megkerdezte tole, el tudja-e csendben temetni.

„Megdltek szegeny edesanyjat?", kerdezte a harangozo.

Nem, felelte a pap, de igen szomoru, hogy ilyen hirtelen halt meg, es tiz tallert kinalt a harangozonak, ha feltunes nelkiil eltemeti.

Rendben, mondta a harangozo, ha kap tiz tallert, akkor eltemeti. De magaban ezt motyogta: „Most visszakapod, amit tenni akartal velem", es felkapta az asszonyt, beletette egy zsakba, es elindult vele. Amint ment az uton, meglatott a fuben heverni egy ocskast. Az ocskas kacatokkal teli ladaja mellett az igazak almat aludta a szep napsiitesben. A harangozo egy percig sem gondolkodott, felnyitotta a lada tetejet, es belegydmoszolte az dregasszonyt.

Nem sokkal ezutan beallitott az ocskas a harangozo udvaraba, es megkerdezte, akarnak-e tole venni valamit.

„Nem", felelte a harangozo, „nincs egy garasom se, mibol vehetnek en valamit? De a pap gazdag ember, menj csak el hozza."

Az ocskas elment a paphoz, aki nyomban venni is akart valamit, de mikor az ocskas kinyitotta a ladajat, es megpillantottak a halott dregasszonyt, ugy megijedtek, hogy majdnem hanyatt estek. A pap ismet iizent a harangozoert.

„Mondd csak, nem temetted el az anyamat?", kerdezte a pap, mikor belepett a harangozo a hazaba.

„6, hogyne temettem volna el", felelte a harangozo, „de ugy latszik, megoltek, mert visszajott a szelleme."

„Nem oltek meg", mondta a pap, de megsem hagyta nyugton a dolog. Nem tetszett neki, hogy visszajar az anyja szelleme riogatni, ezert azt mondta a harangozonak, hogy fizet neki husz tallert, ha csendben eltemeti az anyjat.