Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Ayhan Gökhan: Tinibugyi és cicalekvár (beszélgetés Lackfi Jánossal) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT
HOL VOLT, HOL NEM VOLT a kortars irodalommal kapcsolatosan, ha rosszul gondolom, vegyek levelem targytalannak, ha ellenben van kedviik, szivesen valaszolok nekik. Zavartan, nyuszi modjara reagaltak, es alig futotta egy-ket batortalan kerdesre, holott a nagy nyilvanossag elott nemreg meg anyamba kiildtek. Erdekes dolog ez a net! Egy biztos: az irodalom halala nem a szeretet, es nem is a gyuldlet, hanem a kozony, ugyhogy mindig brom atugrandozni a mai magyar valdsagtol elvalasztd szakadekon. Ha egy-ket szemetkedo komment az ara, am legyen. Indulatok nelkiil mit er az egesz vircsaft? Uliink egy konyvtar melyen, es csendben peneszediink? Az igaz, hogy a gyerekek tobbsegenek nem okoz gondot, ami a felnotteknek olykor igen. Lazak, felszabadultak tudnak lenni a diakok, ha az ember szolhat hozzajuk, hathat rajuk. AG: A sziilok sok esetben azert akadnak fenn egy-egy szelesebb latokort igenylo szovegnel, mert az iskolai oktatas soran nem tanultak meg az ironiaban rejlo lehetosegeket, s a retegzett olvasas helyett az azonnal magukat megadd szovegeket preferaltak. Ezt erositette az altalanos es kozepiskolai irodalomoktatasban gyakori szajbaragos tanitas. Mit lehet enynyi ido utan tenni, hogy a sziilok elott megnyiljanak a kortars szovegek, s akar a vaganyabb gyerekszdvegek is? LJ: Sokszor a nema papir, a nema pixel okozza a felreerteseket. Ugyanezt a tiindi-biindi nyelven megszdlalo verset („csomizom a ruciba I a habtestem / tinibugyi gumija / bemelyedten") Kubik Anna is szavalja, jellemzoen konzervativ kozonseg elott, Karpat-medence-szerte. Es arrol szamol be, hogy hatalmas a sikere. En is rengetegszer talaltam mar a legvaltozatosabb helyeken, es nem igazan jottek negativ visszhangok. A Szinmuveszeti Egyetemre felvetelizoknek kiilonben volt allitolag egy olyan feladata, melynek soran ugyanazt a mondatot kellett elmondani a leheto legtobbfelekeppen. Az egyik ilyen igy hangzott: „Apa, kiildj penzt!". Apai ertelmezes: „a biidos kolyke mit parancsolgat?" Mire az anya: „hat nem erzed, hogy konyorog szegeny". Az irott szo becsapos, es mivel a magyar oktatasi rendszer jellemzoen egykimenetu, az egyediil iidvozito „helyes" megoldasra van kihegyezve, nem tanuljuk meg sokfelekepp erteni a dolgokat. Vagyis zommel nem azt keressiik, minek mi az ertelme, mik a lehetseges olvasatai, hanem hogy mit „jelent", „mond", meg rosszabb esetben mit „iizen", mi a „tanulsaga". Marpedig ez alapos egyszerusites. Mert a legtobb jo irodalmi szoveg sokkal tobbet sugall, jelez, celozgat, mint amennyit szajba rag. Azt, hogy „es valasztottunk magunknak csillagot", lehet abrandos naivitassal vagy ertelmi fogyatekos gyerekesseggel szavalni, de lehet perverz sejtelmesseggel vagy cinikus kdzombdsseggel, elarulva a hajdani langolast. A giccs mindig megraz, erzelmileg zsarol, a kepedbe frdcsog, hogy „hatodjal mar meg, te allat!..." Azt mondja rogton az elejen, „millid, millid, millid rozsaszal". Ez nem harommillid rozsaszal plusz AFA, nem, ez millidmillidmillio! Toth Arpad ezzel szemben mennyit finomkodik: „Billid merfoldekrol jott e feny... jeges, fekete es kopar... terek sotetjen lankadatlanul... a jegen, ejen s messzesegen at... mert sirsz, te csillag?... kuldozziik a szem csiiggedt sugarat". Es a vegere eleri, hogy kitdrliink egy konnyet a szemunk sarkabol, „ej, te Arpi, de megrikattal". Addigra a millid rozsaszaltol mar dssze kellett bogjiik a teljes papirzsepikeszletiinket.
