Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Potozky László: Éles (regényrészlet)
agyamat a gondolatok. A legsotetebb pdcegddrokbdl bujtak eld, es eselyt se adtak, hogy elhitessem magammal, en is aldozat vagyok, igen, mert mindent, amit csinaltam, onvedelembdl csinaltam, de most, hogy belebuktam, egy eletre megjegyeztem, hoi a helyem, tokeletesen elleszek en ott, nem akarok hidegben elaludni, mindenkinek vannak kilengesei, megesik az emberrel, ma visszamegyek szepen vonattal, es jo lesz minden, a francba bele! A macska a bokrok kdziil bujt eld, az utcat hosszaban ketteszelo zuzmaras diszsavbol. Tetotol talpig koromfekete volt, csak nehany elszort szalkaban feherlettek bundajan a jegkristalyok. Eszrevett, de nem jott oda hozzam, behuzodott egy auto sarhanyoja ala, pisszegtem neki, mire elforditotta a fejet, es osszeszukiilt szemmel bamult ki az utcara. A trafik mellett epp akkor nyitott egy meszarszek, bementem es felszeleteltettem tiz deka parizert. Hiaba csalogattam a felvagottal, a macska tovabbra se moccant ki az auto alol, amikor pedig kozeliteni probaltam, par meterrel arrebb futott. Letettem neki a foldre, es visszamentem a trafik ele, o viszont csak nezte meszszirol a zsfrpapiron az ennivalot. Vartam egy darabig, hatha megis hozzalat, aztan vegiil otthagytam, es sajnaltam magam, amiert nem kellett neki. Idokozben eledezni kezdett a varos, bemozdult az utca, buszok, kocsik, emberek mindenfele, a zsebemben megrezzent a telefon. Ne haragudj, hogy felkdltottelek, mondta Katje. Nem koltottel fel, feleltem. Csak akartam hallani a hangod, mieldtt megyek. Hosszu reptiles? Aha. Mi ez a zaj? Kint vagy az utcan? A teraszon, felkeltem cigizni. Azt akartam meg mondani, hogy bocs. Tegnap undok voltam. En is bocs, mondtam. Miert? En se voltam mostanaban a topon. Fekiidj vissza szepen, aludj. Vigyazz magadra, mondtam. Te is. Agyban toltottem az egesz napot, es ebren, annyira sajnaltam magam, amiert egy szemet allat vagyok, hogy bogni tudtam volna, de mar a konnyeim se engedelmeskedtek nekem. Kesobb osszepakoltam, es kivanszorogtam a vonathoz, egyediil az tartotta bennem a lelket, hogy Katjenek is lesz beismernivaloja, biztos halmozgatott fel o is ezt-azt, volt alkalma meg oka ra dogivel, s ha nem, akkor is kitalalok, eleg mindent elneztem neki en is, nem olyan szornyu a merleg, helyrehozzuk. Haromnegyed haromkor futottam be a varosba, taxit fogtam, rohantam haza, es tenyleg az utolso reszletig kiteregetem a szennyest, tenyleg terden csuszva kdnyorgok, mar ha van kinek, es nem a tarva-nyitva hagyott, iiresen asito szekrenyajtdk fogadnak a lakasban.
