Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Potozky László: Éles (regényrészlet)
Tobb kilometernyit maszkaltam igy, de ekkorra mar ismet az uszodanal jartam. Surun gdzologtek a parkold gorbe hatu utcalampai, atvagtam a kocsisorok kdzti savon, majd a setanyokon is. Balerina ablakan kiviil egy se vilagitott a sziirkeve azott betontombben, a feny halvany negyszoget rajzolt a jardara, belealltam. Onnan lentrol is jol latszott a belso parkanyra allitott szobandveny, apro, husos levelei olajosan csillogtak, az az a gumifa, amit tolem kaptdl? kerdeztem. Odaugrott az ablakhoz, te vagy az ott lent? En, feleltem. Obldsen horgott az ereszek torka, letettem a telefont, Balerina kinyitotta az ablakot, nulla-egy-nulla, mondta. Tudom, mondtam. Egy auto fenycsovaja sepert vegig a szoban, arra riadtam. Keskenynek es kenyelmetlennek tunt az agy, pedig egyikiink se nott, amiota utoljara egyiitt voltunk benne. Behunytam a szemem, hogy ne lassam, visszatartottam a lelegzetem, hogy ne erezzem az illatat, ennyire kozelrol a tavolsag mar tulsagosan elviselhetetlen volt - megprobaltam nem gondolni mindarra, ami azota tortent, hogy beutottem a kodot a kaputelefonba es nem ikszeltem ki. Kicsenges, zarkattanas, fel a lepcson, meg meg lehetne fordulni, de nem lehet, utoljara erettsegi elott voltam itt. Ugyanaz az ajto, ugyanaz az eloszoba, ugyanazok a szeplok az orron, ugyanazok a vekony, babakdrmu ujjak, fiirdolepedot szorongatnak, zavart toporgas, csuromviz vagy, vedd le a cuccaid. Lucskos, nyakos rongydarabok, lehamozom magamrol es a foldre dobom oket, Balerina ram teriti a tdrdlkozdt, dsszefogja a hatamon, nem engedi el, nem ereszt. Azert szanalmasak vagyunk, nem? kerdezi, mikozben odaszoritja az arcat a mellkasomhoz, az exeinken kiviil nines senki, akit lelki szemetesnek haszndlhatnank. A melle, ha kerekedett valamicsket, azonkiviil tenyleg semmit nem valtozott, ugyanaz a bekebeli kislany volt. Regota nem csinaltam, konnyen benne voltam, onnantol viszont nem mukddott, barhogy mozogtam, barmennyire kinlodtam, nem tudtam erezni semmit, nagy, kocsonyas iiresseg vett koriil, nagy, betokosodott uresseg voltam en is. Megfogtam a combjat es tiszta erobol a csipdmhdz szoritottam, hadd horzsolja a bore a bdrom, majd eldredoltem, es felsotestemmel is teljesen ratapadtam, ugy ddrgoldztem hozza, mint a smirglipapfr, elore-hatra, szorosan-gyorsan, hatha legalabb sajat magamat kitapinthatnam, de hiaba szakadt le szinte a tudom, hiaba dmlott rolam a viz, hiaba lattam Balerinan, hogy mennyire sajnal es hogy menynyire hagyja, rajtam mar nem lehetett segiteni. Kicsusztam belole, elnyultam az agyban, es neman figyeltem, ahogy a verejtek felszarad a testemrol. Kerges pancel left belole, teljesen beboritott, vastag, merev sofoltok voltak a bdromon, azzal aludtam el, hogy fazom, es nines senki, aki elvenne tolem vagy megosztana velem ezt a hideget, es ugyanugy vacogtam most is, amikor orak multan kimasztam a paplan alol, es visszabujtam csuromviz gonceimbe. Balerina is felebredt, mesz? Keso van, mondtam. Kikiserlek, mondta. Nem lattad a cipomet? kerdeztem. Letrappoltam a masodikrol, kivagtam a lepcsohazajtot, mintha megragott es visszadklendezett volna az ejszaka, legszivesebben elszaladtam volna magam eldl. A hajnali levego tiszta volt es szigoru, muszaj volt hozza a feist, beszaladtam egy trafikba, es ott helyben, a bolt elott ragyujtottam. Egyetlen slukk eleg volt, hogy kiszaladjon labambol az ero, le kellett iilnom a jardaszegelyre, ide-oda rugdostak az
