Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Bedecs László: Elnézel az erdőfelé (tanulmány) / BIOIRODALOM
megjelenik a falu neve, es megjelenik a nosztalgia is a gyerekkor szinhelye irant, az utan a hely irant, ami otthonossagot es biztonsagot nyujtott, de ugy tunik, vegleg elveszett. Mindez ugy, hogy a szovegben egy Szajla melletti szoloultetveny pusztulasanak leirasa soran jelen idoben beszel a mar csak az emlekekben letezo „valodi" falu hetkoznapi eleterol, a veget nem ero rutin unalmasnak hato, sziinetet nem ismero, a cselekveseket vegzo emberek eletenek megis biztos keretet ado stacioirol: „az uton libat terelnek, / az arokban fiivet szednek, / a keritesre kocsdgdt tesznek, a kutbol vizet mernek, a kertben kapat eleznek, / az olban disznot etetnek, / az istalloban tehenet elletnek..." Harom es fel evtizeddel es sok-sok konyvvel kesobb is ez a nezopont koszon vissza Oravecz muveibol: volt valami vegteleniil ertekes es harmonikus ebben a faluban, amit a kiilso erok, a politika es a tortenelem elpusztitottak, illetve jelenleg is pusztitanak. Egeszen rendkiviili tehat, amibe Oravecz Imre mar palyaja elejen belekezdett, es aminek meg korantsem ert a vegere. Hamar nyilvanvalova tette, hogy szamara a sziilofalu az egyetlen valosagos, belakhato es megismerheto pont a vilagban - es bar haromszor disszidalt, sokat elt az Egyesiilt Allamokban, sokat elt Budapesten is, oda mindig visszatert, jelenleg is ott el. A nyolcvanas evek kozepetol pedig mar nemcsak szorvanyos versekben, hanem rendszeresen es tervszeruen kezdett sajat gyerekkori emlekein keresztiil e falu multjardl, elveszo utcairol, fogyatkozd lakoirol es hozzajuk elvalaszthatatlanul kapcsolodo csaladi-szemelyes emlekekrol beszelni. Az 1998-as Haldszoember cfmu - azota masodik, bovitett kiadasaban is megjelent - verseskotete volt az elso fontos allomasa ennek a munkanak, amit a 2006-os Egy hegy megy negyvenket rd vid, tarcaszeru prozaja, az Ondrok godrevel (2007) kezdodo regenytrilogia es A megfeleld nap (2002) versei kovettek. Szajla ekozben szep lassan biztos helyet kovetelt maganak a magyar irodalom gazdag helynevlexikonaban, pedig ez a falu semmivel sem kiilonb a sok szaz, mezdgazdasagabol elo, poros, szukos es kiiiruld magyarorszagi kistelepiilesnel. Kitiintetettseget annak a kiilonos vonzasnak koszonheti, ami nem engedi elszakadni tole sziilottjet. Oravecz mindenhonnan visszavagyik es visszajut a faluba, hangsulyosan oneletrajzi irasaiban pedig megteremti annak irodalmi alteregojat. Hiszen Szajlat o hozza letre - mert az a Szajla, amire vagyik, ahol, ugy erzi, jo lenne elnie, mar nem letezik. Es talan nem is letezett soha. Talan ezzel is magyarazhato, hogy a felsorolt kotetek legfontosabb elmenye a falu es a falu termeszeti kornyezetenek elkeriilhetetlen pusztulasa, az ezzel kapcsolatos csalodas, tehetetlensegerzes es fajdalom. Az Oravecz-muvek eleinte az osbunt, a teeszesitest karhoztattak az egykor viragzo Szajla hanyatlasaert, a termeszet es az ember kozti harmonikus viszony visszafordithatatlan megbontasaert, kesobb viszont a rendszervaltas utani jogi es moralis valsagot is. Az Egy hegy megy cimlapjan megjeleno sarlokalapacsos kep tanulsaga szerint annak a konyvnek a kiadoja meg az otvenes evekkel foglalkozo passzusokat erezte erosebbnek, pedig Oravecz a regit es az ujat mar abban a kotetben is egyforman megvetette: „ami jo volt, rossz left, ami rossz volt, meg rosszabb" (181.). Van ebben persze nemi hamiskas parasztromantika is - emlekezetes Esterhazy Peter
