Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Bedecs László: Elnézel az erdőfelé (tanulmány) / BIOIRODALOM
BIOIRODALOM megjegyzese: „Oravecz nagy parasztkolto" -, de a szovegekben ez inkabb affele „nincs jobb", „meg mindig ez a legjobb" tipusu valasz a jelenkor belakhatatlannak fund es egyre gyotrobb hetkoznapjaira. Az Egy hegy...-ben boven olvashatunk ugyanis arrdl, mikent jart, aki a karpotlasoknak koszonhetden erdobirtokos left: anyagi terhet es hivatali packazast vett a vallara a haszon legkisebb igerete nelkiil (Erdo, erdo, kerek erdo...), olvashatunk arrol, hogyan hordanak el soha le nem fiilelt tolvajok a megiiresedett hazakbol minden mozdfthatot, hogy aztan csak egy menthetetlen rom maradjon (Elza a vartdn), illetve hogy mennyire tiszteletleniil bannak a faluban nyaralot vasarlo ujgazdagok az egyebkent is pusztulo emlekekkel (Nyarikonyha allott, most uszomedence). Oravecz rendszeresen felveti ezekben az irasaiban az ember komyezeti hatasanak moralis kerdeseit, a felelosseg es a kotelesseg kerdeset is, es tematizalja altalaban az „ember" feladatait, de a konkret szemely, alkalmasint az „en" lehetosegeit is. A magat a problematol talan tavol erzo olvasot pedig azzal vonja be es teszi erintette, hogy sajat szemelyes kockazatat hangsulyozza. Peldaul azzal, hogy minden itt emlitett koteteben vilagossa teszi, hogy o az emlekeit veszti el a gyerekkor helyszineinek megszunesevel vagy atalakulasaval, az erdo irtasaval, a retek beepitesevel, az allatok levadaszasaval, es ezaltal a gyokerei szamolodnak fel: legiires terbe keriil - ezen keresztiil pedig ra kell dobbenniink, hogy nekiink magunknak is van vesztenivalonk. Nem veletlen, hogy Oravecz gyakran nyul egy-egy regi fenykephez, es aztan az azaltal felidezett emlekeket beszeli el. A fenykepek az emlekezetnel elesebben orzik a valaha volt szemelyeket es helyszineket, de elesebben es fajobban jelzik a valtozasokat es a vesztesegeket is. Oravecz ugyanis elsosorban emlekezni szeretne, megfiirodni a „messzeringd" gyerekkor vilagaban, de az emlekekkel vald termeszetes egyiittelest az elvalasztottsag, a kill so erok allando beavatkozasa, illetve az altaluk kikenyszeritett felejtes bantoan zavarja: „En meg elek, a mi hazunk bennem meg megvan, de azzal, hogy ugyanott felhuztak egy masikat, a helye megszunt orokre" (A haz helye). Beszedmodjaval sokszor a temahoz igazodik: az elkopo, remenyteleniil pusztulo, anyagiasodo vilagrol csak kiuriilo, sziirke, minden koltdisegtdl mentes nyelven tud es hajlando beszelni. Oravecz szigoruan ragaszkodik ehhez a felismeresehez, es ez lendit tul az olyan szentenciozus, humor es ironia nelkiili megoldasokon, mint amilyen peldaul, meg mindig az Egy hegy... cimu kotetbol, A mezogazdalkodas vege lezarasa: „Ha nincsen foldmuveles, nincsen Szajla, de Magyarorszag sincsen." Ebbol pedig az kdvetkezik, hogy a koparsag es a termeszeti kornyezet pusztulasa ellen mar az irodalom sem nyujt menedeket, a magukra hagyott, elszegenyedo es elneptelenedo falvakat megmenteni nem lehet, mar csak a nekrologjuk irhato meg. Talan azert, mert a pusztitas is az emberhez kotodik, marpedig Oravecz vilagaban minden rossz az embertol szarmazik, ami viszont szep, az az erintetlen termeszet ajandeka: a naplemente, a madarak dala, a tiicskok ciripelese, a dombok hullamzasa, a levelek zoldje. Es itt fontos hangsulyozni azt is, hogy 6 a termeszeti jelensegekrol nem a romantikus irodalmi hagyomany kliseivel kivan beszelni, hanem prozaban vilagos, egyszeru szerkezetu mondatok-
