Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Tormay Cécile Emberek a kövek között és Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéről (esszé)

genye hivja fel a figyelmet. Egyszeruen hihetetlen, hogy a politikailag artalmatlan, de annal joval inkabb figyelemre melto mu cenzura alatt volt 1990-ig. En is csak Rakos Peter 1968-as, a kony vet dicsero megjegyzesebol vettem tudomast arrol, hogy letezik egy Tormay Cecile nevu frond, aki A regi haz cfmu csaladregenyevel osztatlan sikert aratott. Pedig akkor mar jol ismertem a XX. szazadi magyar irodalmat. Leleplezo ereju, hogy ez csak a kommunista diktatura idejen tortenhetett meg, egy kegyelmi pillanatban, 1968-ban.

Mi hat a helyzet most Tormay Cecile koriil? Az antikommunizmusa, az antiszemitizmusa vagy a Mussolini-imadata olyan erds, hogy hetediziglen is ezt dorgolik az orra ala? Vagy egyszeruen szembement a magyar irodalom to aramaval, a Nyugattal? Jo, szembement, es a Nyugathoz kepest joval konzervativabb volt a Napkelet. De hat megis! Schopflin Aladar es Szerb Antal is nagyra becsiiltek, pedig nyugatosok voltak. Persze szamos nem szimpatikus vonasa volt. Peldaul a Bujdoso konyvben olyan leirast kapunk Karolyi Mihalyrol, mintha az ellensege lett volna mindennek, ami magyar, sot, mintha a Satan kisdccse lett volna, mondjuk egy kicsi Belzebub, ami nem igaz, sot tragikus. A Bujdoso konyvben olyan szarkasztikus allftasok vannak Karolyi Mihalyrol, amelyek szembemennek nemcsak a tenyekkel, hanem a jozan esszel is. Trianon volt az oka? Vagy a Tanacskoztarsasag? Vagy mind a ketto? Tormay Cecile romantikus indulattal utasitja el mindkettot, feheren-feketen lat, az igaz es igaztalan fteletek atfedik egymast, sot olyan groteszk jelenetnek is a tanui vagyunk, amikor az ot halalra kereso vordsok elol menekiilve kinjaban a csehszlovak hadseregben bizik, tehat epp a megszallokban, holott, szive szerint, a pokolba kivanna oket. Az effele skizofren helyzetekbol akad nehany, mert maga a tortenelem is skizofren volt (sot az is maradt, sajnos, de ez mar mai tortenet). A vordsoket Tormay Cecile is a pokolba kivanta.

1918 utan, mint annyi magyar fro, Tormay Cecile is megvaltozik, megpedig radikalisabban, mint barmelyik jelentos iro. Igaz, nem tartozott a Nyugat korehez, es a legkozelebbi baratai arisztokratak voltak. Mint nyugatos muveltseggel megaldott modern es konzervativ iro, meglehetosen egyediilallo a magyar irodalomban, hiszen az arisztokrata irok zome (most itt nem Banffy Miklosra gondolok) irastudo volt, de altalaban dilettans, s nem irodalmar. Ugyanakkor termeszetesen nem vetekedhet sem Krudyval, sem Fiist Milannal, sem Moriczcal, sem Kosztolanyival, sem Tersanszkyval. A jobboldal erds tulzasa a legnagyobb magyar ironak nevezni. (Megis, kicsoda a legnagyobb iro? Nines egy kicsit bulvarszaga ennek?) Viszont a baloldal is keptelen az onkritikara, foggal-kdrommel huzza a regi notat, es legszivesebben elfeledkezne Tormay Cecile-rol. Pedig az elso ket regenye semmivel sem alabbvalo egy Kaffka Margitnal, Torok Gyulanal, Szomory Dezsonel vagy eppen a prozairo Babits Mihalynal. Marpedig ok, legjobb muveikben, kivalo irok. Es itt visszatemek Kosztolanyihoz. A partirodak tovabbra is diktaljak a ritmust, es a baloldalnal nines helye Tormay Cecilenek. Mar evek ota dul a hare jobboldal es baloldal kozott, es az irodalomtol egyet vamak a „harcosok": folsorakozni a jobb- vagy a baloldal moge. Aki ezt elmulasztja, azt reszkfrozza, hogy kihullik az irodalombol. Kosztolanyinak igaza van. Es az is igaz, hogy megirni egy