Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)
szonyt, aki kamatra penzt adott neki, de aztan a lelki gyotrelmei miatt kenytelen magat feladni,3 semmikepp sem mondhatott ellent a folyoirat iranyvonalanak. Mert bar a hosnek „teljesen veletleniil", „gyorsan es sikeresen" sikerult elkovetnie a bunt, egyaltalan nem oriilt ennek a sikerenek - es a szerzo a gyilkos elkeriilhetetlen bunbanatanak szellemeben fejlesztette tovabb a sziizset. „Majdnem egy honap telik el a vegzetes katasztrofa ota. Nem meruit fel vele kapcsolatban semmilyen gyanu, es nem is meriilhetett fel. Epp ekkor bontakozik ki a bun egesz pszichologiai folyamata. Megoldhatatlan problemak fognak tornyosulni a gyilkos elott, elore nem sejtett es nem vart erzesek mardossak a lelket. Az isteni igazsag, a foldi torveny a hatalmaba keriti, 6 pedig ugy vegzi, hogy kenytelen magat feladni. Kenytelen, mert bar a katorgan fog senyvedni, de itt ismet erintkezesbe lep az emberekkel: az emberektol valo elszigeteltsegnek, a kozuliik valo kirekesztodesnek az erzese, amelyet epp a gyilkossag elkovetesenek pillanataban erzett, gyotrelmet okozott neki. Az igazsag es az emberi termeszet torvenye kovetelte a magaet... A bunds maga dont amellett, hogy vallalja a szenvedeseket, hogy ezzel tegye jova a tettet." A szerzo alazatosan kerte a szerkesztot, hogy ne hozza fel a mult ostobasagait, magat vadolta a szeszelyeiert es a pokhendisegeert, a munkabere egy reszet teljes egeszeben a szerkesztoseg megitelesre bizta, es csak azt a remenyet fejezte ki, hogy „nem kap kevesebbet annal a minimalis fizetesnel", mint amit eddig ajanlottak neki, azaz az ivenkenti szazhuszonot rubelnel. Szorult helyzete kellemetlen temajat csak feliiletesen erintette, es hangsulyozta, hogy a haromszaz rubeles elolegre vonatkozo kerese csak akkor ervenyes, ha a Russzkij Vesztnyik elfogadja a munkajat. F. M. termeszetesen nem irt a rulettrol, az utalatos vesztesegrol, es arrol, hogy ebed es esti gyertya nelkiil el. Valoszinuleg ez jelentette a „magabiztos hangnemben es mindenfele megalazkodas nelkiili ajanlattetelt". A Russzkij Vesztnyik az otodik kiado volt a sorban, amelyiknek Dosztojevszkij 1865 nyaran kozlesre ajanlotta a muvet. Katkov pedig a tizedik olyan irodalmar, akihez Dosztojevszkij szemelyesen fordult. A penz Moszkvabol ket hettel kesobb megerkezett Wiesbadenbe, de ekkor Dosztojevszkijt mar nem talalta a helyen 3 A levelben a sziizse reszletesen ki volt fejtve: „A cselekmeny mai, ebben az evben jatszodik. Egy fiatalember, akit kicsaptak az egyetemrol, kispolgari szarmazasu, es borzaszto szegeny koriilmenyek kozott el, konnyelmuen, a fogaimak kozott ingadozva alaveti magat egy bizonyos furcsa, »be nem fejezett« eszmenek, amely akkoriban benne van a levegoben, es elhatarozza, hogy egy csapasra kitdr undorito helyzetebol. Elhatarozza, hogy megol egy oregasszonyt, egy cfmzetes tanacsosnet, aki kamatra ad kolcsont. Az dregasszony ostoba, suket, beteg, moho, zsidd kamatokkal dolgozik, gonosz es mas eletet ragja, gydtri a nala dolgozd hugat. »Semmirevalo«, »minek el az ilyen ember?«, »Hasznos-e barki szamara is?« stb. Ezek a kerdesek jarnak a fiatalember fejeben. Eldonti, hogy megoli, kirabolja, azert, hogy valami ordmet szerezzen az anyjanak, aki egy kisvarosban el, azert, hogy megmentse a tarsalkodonokent egy foldesuri csaladnal lako hugat a csaladfd vele szemben tanusftott kejsovar igenyeitol - az igenyektol, amelyek pusztulassal fenyegetik, hogy befejezze a tanulmanyait, hogy kiilfdldre utazzon, es egesz eleteben becsiiletes, szilard es hajlithatatlan legyen »az emberisegert folytatott humanus tevekenysege« vegzese kozben, es igy mar termeszetes, hogy »gondolkodik a buntenyen« - ha egyaltalan bunnek lehet nevezni a siiket, ostoba, gonosz es beteg dregasszony elleni tettet, aki maga se tudja, minek is el a vilagon..."
