Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)
Dosztojevszkijnek A jatekos megirasa elott keletkezo vesztesegeivel kapcsolatos vegzetes fiiggosegere lehet ugy tekinteni, hogy az abbol a penzbol eredt, amellyel jatszott. Hogyha 1863- ban Hamburgban elvesztette azt az eldleget, amelyet egy elbeszeleseert kapott (amelyet nem is irt meg), akkor 1865-ben Wiesbadenben, a rulettezese nehany napja alatt a Sztyellovszkijtdl szarmazo honordriuma maradekat aldozta fel, amelybe beletartozott a meg meg nem irt regenyert jaro teljes fizetese is. Ez a veszteseg bizony nem marad kovetkezmenyek nelkiil, es szamos kellemetlenseget fog okozni. A legfajdalmasabb az volt, hogy F. M. egyszeruen elfeledkezett a Turgenyevtol kert kdlcsdnrol, Turgenyev pedig egyszeruen azt felejtette el, hogy minddssze dtven tallert adott Dosztojevszkijnek, nem pedig szazat, amennyit az kert tole. („Halas vagyok Onnek, draga jo Ivan Szergejevics - irta a hitelezojenek Dosztojevszkij dt nappal azutan, hogy megkapta a penzt - az dtven talleros kiildemenyeert. Ez ugyan radikalis segitseget nem jelent, de megis nagyon sokat segit. Remelem, hogy hamarosan vissza tudom adni Onnek.") Dosztojevszkij feledekenysege, amely egy teljes evtizedig tartott, (Turgenyevnek csak 1876-ban adta vissza a tartozasat), a hitelezojenek - a parodisztikus Karmazinovval kapcsolatban - erdteljes szemrehanyasokra ad alkalmat. „Mindez nagyszeru - mondja Turgenyev az Ordogok szerzojenek cimezve - de nekem ugy tunik, hogy elobb meg kellett volna adnia azt a penzt, amit kolcsonkert tolem, es csak aztan, hogy megszabadult a kotelezettsege terhetol, engem ostorozni. De lathatoan ez a teher nem volt nehez neki." A Turegenyevtol erkezett dtven taller csak reszben segitett, es Dosztojevszkij nehany napos kiilonbseggel Herzennek Genovaba, Szuszlovanak Parizsba, Milkujkovnak Petervarra es Vrangelnek Koppenhagaba is irt a szerencsetlen helyzeterol. Herzen egyhetes kesessel kozolte, hogy amennyiben F. M. nem ker tobbet tole negyszaz Lajos-aranynal, akkor feltetleniil segit. „Nem kiildte el a penzt - panaszkodott Dosztojevszkij Szuszlovanak azt kovetoen, hogy egy kis idore Wiesbadenben talalkozott vele, ahova Szuszlova Dosztojevszkij hivasara erkezett. „Epp csak elutaztal, mar masnap, koran reggel, a hotelben kozoltek velem, hogy nem kotelesek nekem sem ebedet, sem teat, sem pedig kavet adni. Magyarazkodni kezdtem, mire a kover nemet tulajdonos kozolte, hogy nem »erdemlem meg« az ebedet, es hogy csak teat fog kiildeni. Igy a tegnapi naptol fogva nem ebedelek, es csak teaval taplalkozom. De a teat is annyira rondan szolgaljak fel... a ruhamat es a csizmamat nem tisztitjak, ha hivom oket, nem jonnek, es minden szolga a nemetekre jellemzo hihetetlen megvetessel viszonyul hozzam. A nemetek szemeben nines nagyobb bun annal, mint ha nines penzed, es nem fizetsz hataridore." „Nemetkent" viselkedett Herzen is: Dosztojevszkij, aki mar „a szerencsetlenseg es aljassag masik korszakat" varta, agyonhajszoltan ezt irta Szuszlovanak: „Furcsa, de megis, vajon miert nem kiildte el vegiil a szazotven guldent, ha o maga mondta, hogy tud kiildeni. Kiildte volna el azt a szazotvenet, es mondta volna azt, hogy tobbet nem tud kiildeni. Hat igy allunk. De az egyertelmu, hogy vagy nagyon szukolkodik, azaz vagy nines,
