Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

Torino fele megalltak Genovaban: Dosztojevszkijnek zalogba kellett tennie az orajat, a baratnoje a gyurujet adta be, es nem volt ra semmi remeny, hogy va­­lamikor ki tudjak majd valtani ezeket. („A jolelku" uzsoras „meg kamatot se szamolt fel, hogy lekotelezze a kiilfoldit, de jelentektelen osszeget adott"). Az a tiz nap, amit Torinoban toltottek, rendkiviil szomoru es nyomaszto volt: „ Minden pillanatban amiatt idegeskedtiink, hogy megkapjuk a hotelszamlat, nalunk pe­­dig egyetlen kopejka sincsen - botrany, rendorseg... gyalazat!" Az 1863 nyaran megtapasztalt jatek utan Dosztojevszkij nem erezte, hogy a szakadek szelen allna - ez a kedves szorakozas csak egy konnyed kommen­­tart erdemelt: „Kulonfele kalandok van­­nak itt; ha ezek nem volnanak, az elet is unalmas volna." Az 1863-as szezon, bar anyagi veszteseggel zarult, fontos strate­­giai vivmanyokkal szolgalt. Eloszor is, F. M. arrol gyozte meg magat, hogy megalkotta a veresegmen­­tes jatek szisztemajat, amely minden kiadasat fedezni fogja. Mich-Mich fi­­noman utal ra: „Nem ertem, hogy vagy kepes jatszani, amikor azzal a novel utazol, akit szeretsz." Dosztojevszkij ezt ezzel vedte ki: „Ezt irod: hogy le­­het jatszani, amikor azzal utazol, akit szeretsz. Misa baratom! Wiesbadenben megalkottam a jatek szisztemajat, amit most a gyakorlatban alkalmazok, es azonnal nyertem is tizezer frankot. Reg­­gelre valtoztattam ezen a sziszteman, felheviiltem, es azonnal vesztettem. Este ismet ehhez a szisztemahoz tertem vissza, teljes szigorral, es minden erofe­­szites nelkiil gyorsan ismet haromezer frankot nyertem. Mondd meg nekem: ezek utan hogy ne lelkesedjek, hogy ne higgyek benne, hogy ha szigoruan ezt a szisztemamat kovetem, a szerencse a kezemben van." Masodszor, moralis mentseget talalt: a rulett nem a tetlen utazd szorakozasa, hanem nemes kiildetes. „Hiszen amiatt utazom, hogy mindenkit megmentsek es magamat is kihuzzam a bajbol. Es itt van meg, raadasul, a szisztemamba vetett hitem... Penzre van sziiksegem, nekem, neked, a felesegednek es a regeny meg­­irasahoz." Harmadszor, az uj elmenyek (a gyogy­­fiirdd tarsalgoja Wiesbadenben es a ka­­szino Baden-Badenben) mint sziizsek kellettek, es mar a munkat hoztak mu­­kodesbe, ha szamitasba vessziik annak a kiilfoldon tartozkodo orosz emberrol szolo elbeszelesnek a tervet, aki harma­­dik eve jatszik a kaszinokban. A rulett­­jatek nem mas, mint anyaggyujtes egy kesobbiekben megirando muhoz: az fro kaszinoba jarasa a munkaja resze. Mind mostanaig az iro-jatekos ka­­landjai nem leptek tul az irodalmi kate­­goriakon (a nos ember utazasa a titokza­­tos baratnovel az europai fiirdohelyeken, kovalygas egyik olcso szallodabol a ma­­sikba, vesztes a kaszinoban es penztelen­­seg). De a sziizse tovabbfejlodott, es a ja­­tekosrol szolo mu terve autonom fazisba lepett. Mikozben folytattak az olaszor­­szagi utazasukat, es egyik varosbol a ma­­sikba koltoztek, Dosztojevszkij abban remenykedett, hogy mar a kovetkezo allomashelyen fog kapni penzt, amelyet postan kiild neki valaki Oroszorszagbol, hogy folytathassa az utjat, vagy hogy hazaterhessen. A szoba joheto hitele­­zok listaja az ut kellos kozepen valoban kimerult. Igy tamadt az az dtlete, hogy kdlcsont vegyen fel egy meg meg nem irt mure, a terve elleneben. Nem volt ebben semmi szokatlan: Dosztojevszkij mindig kitartott az elolegre valo joga mellett. „En

Next

/
Thumbnails
Contents