Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

egy proletar iro vagyok, es ha valakinek sziiksege van a munkamra, akkor elobb biztositsa arra az iddre az eletemet. Ezt a felallast en magam is atkozom. De igy honosodott meg, es, ugy tunik, sose fog kihalni" - irta Sztrahovnak Rdmabol.

Tisztesseggel beismerte, hogy nines semmilyen kesz muve. Volt viszont egy elkepzelese: „dsszeallitottam egy elbeszeles elegge szerencses (legalabbis en annak itelem) tervet. A nagy reszet mar darabokban megirtam. Es mar el is kezdtem volna irni, csak itt ez lehetetlen... Megerkeztem egy ilyen helyre, mint amilyen Roma, egy hetre: hat vajon ezen a heten, Roma mellett, lehet irni?"

F. M. ugy fejtegette Sztrahovnak a szuzset, mint ami meg csak egy legbol kapott rogtonzes. „Vettem egy kozvetlen termeszettel megaldott embert, aki sokoldalu, megis minden szempontbol kiforratlan, elvesztette a hitet, de nem mer nem hinni, lazad a tekintelyek ellen, de fel is toliik. Amiatt nyugtalankodik, mert nines mit csinalnia Oroszorszagban, es ezert kimeletlen kritikaval illeti azokat az embereket, akiket Oroszorszagbol a mi kiilfoldi oroszainknak neveznek. De az egeszet nem fogom elmeselni. Ez egy letezo alak (olyan, mintha itt allna eldttunk) - el kell olvasnod, amikor megirtam. Az egeszben az a legviccesebb, hogy az osszes elteto nedvet, erejet, vadsagat es batorsagat a rulettre forditotta. 6 jatekos, de nem egyszeruen jatekos, ugyanugy, ahogy Puskin fukar lovagja se egyszeruen egy fukar ember. Ezzel egyaltalan nem hasonlitom magam Puskinhoz. Csak a vilagossag kedveert mondom. O a maga nemeben kolto, de arrol van szo, hogy szegyelli ezt a poezist, hiszen melyen aterzi az aljassagat, noha a kockdztatas sziikseglete a szemeben ezt megnemesiti. Az egesz elbeszeles arrol szol, hogy hogyan jatszik harmadik eve a kaszinovarosokban, a ruletten."

Dosztojevszkij azt keri Sztrahovtol, hogy szerezzen neki eloleget a Bibliotyeka Dlja Cstenyijatol, Boborkintol, aki, miutan a Vremjat betiltottak, Sztrahovot munkatarsaul hivta. Legkesobb 1863. november 10-eig, azaz masfel honap mulva - tesz ra igeretet Dosztojevszkij - a jatekosrol szolo elbeszelest masfel nyomtatott iv terjedelemben (szazdtven-ketszaz rubel ivenkenti fizetes mellett) at fogja adni a Bibliotyeka Dlja Cstenyijanak.

Mikozben a kiadot a pontos terve illuziojaval csalja torbe, az iro azt igeri, hogy a „rulettjatek szemleletes es minel reszletesebb abrazolasat fogja nyujtani." Mikozben azt gondolja, hogy az alkotast hataridore feltetleniil megirja, a meggondolatlanul adott becsiiletszavat kockaztatja. „Biztos vagyok benne, hogy a becsiiletszavamban meg senkinek sem volt oka ketelkedni."

Hogy tovabb fokozza az ajanlat hatasat, a reklamozasa erdekeben az elenk szinektol sem riad vissza. „A mu lehet, hogy nagyon jo lesz. Hisz a Holtak haza is erdekes volt. De ez egy sajatos pokol, egy sajatos katorgai »gdzfiirdd« abrazolasa. Akarok es igyekszem kepet adni rola." Sztrahovnak ket-harom napot ad, es arra keri, hogy abban az esetben, ha Boborkin visszautasitana, ne keslekedjen, hanem menjen mas folyoiratokhoz. „Vegem van, szo szerint vegem van, hogyha nem keritek Torinoban penzt." Boborkin, akit Sztrahor agitalt, igen halas Dosztojevszkijnek a beigert elbeszelesert, szoros egyuttmukodest ajanl a szerzonek, es kesedelem nelkiil elkiildi neki azt a haromszaz rubel eloleget, amelyet Dosztojevszkij Torinoban fog megkapni, ahova egyediil utazik, miutan Szuszlovaval Livornoban szet-