Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

jatszani, es nem veszitettek, ellenkezoleg, majdnem bankot robbantottak. Kerem, ne gondolja, hogy poffeszkedem oro­­momben, hogy nem veszftettem, mond­­van, tudom a titkot, hogy hogyan ne ve­­szitsek, hanem nyerjek. A titkot valoban tudom, ami borzasztoan egyszeru: abbot all, hogy minden pillanatban uralkodni kell magunkon, akarmilyen fazisban is van a jatek, es nem szabad heveskedni. Ez minden, es akkor egyszeruen lehetetlen veszteni, a nyeres viszont ketsegtelen." Es csoda tortent. A bank konnyeden „robbant", a rulett aljas modon tizen­­egyezer frank nyeremennyel ajande­­kozta meg. Ez negyszer magasabb dsz­­szeg annal, mint amit a kamattal egyutt az Irodalmi Alap kolcsonzott neki. A V. D. Konstanthoz irott leveleben Doszto­­jevszkij nyeressel kapcsolatos monologja mintha „ketfele hangon" szolalt volna meg. Az elso hang higgadt volt es ova­­tos, tudott a veszelyrol, amely a sikert hajhaszo embereket fenyegette. „Miu­­tan megfejtette a titkot, vajon kepes-e, van-e olyan allapotban az ember, hogy alkalmazza? Legy a legbolcsebb ember, a legkemenyebb jellem, es megis itt jajve­­szekelsz. A filozofus Sztrahov is ott lyu­­kadt ki. Ezert boldogok azok, akik nem jatszanak, es undorral tekintenek a ru­­lettre, illetve ugy, mint a legnagyobb os­­tobasagra." A masodik hang, a lelkes es izgatott, megprobalta meg a „kis" nehez­­seget is eltussolni. „Galambom, Varva Dmitrijevna, otezer frankot nyertem, azaz eloszor nyertem tfzezer negyszaz frankot, amit akkor hazavittem, erszeny­­be zartam, es ugy gondoltam, hogy mas­­nap ugy utazom el Wiesbadenbol, hogy a rulett kozelebe se megyek; de megis ott lyukadtam ki, es a fel nyeremenyemet elherdaltam. Ily modon csak otezer fran­­kom maradt." Megis volt annyi ovatossag benne, hogy a nyeremeny egy reszet elkiildje a batyjanak, hogy drizze meg, es a sogor­­ndjenek, hogy adja at a huganak. De egy het mulva, amikor Szuszlova­­val megerkezett a kimeletlen Baden-Ba­­denbe, negy nap alatt mindent elvesztett. „Itt, Badenben a ruletten mindent elvesz­­tettem, tenyleg mindent. Tobb mint ha­­romezer frankot vesztettem. Most csak ketszazotven frank van a zsebemben" - irta a sogorndjenek, vagyis a totalis vereseg az izgalmat kelto nyeresegen ke­­resztiil erte utol. „Megerkeztem Baden­­be, odamentem az asztalhoz es negyedora alatt nyertem hatszaz frankot. Ez feliz­­gatott. Hirtelen kezdtem veszfteni, nem tudtam uralkodni magamon, es tenyleg mindent elvesztettem." Ekkor F. M. kenytelen megalazkodva arra kerni a rokonait, hogy adjak vissza neki aimak a penznek egy reszet, amit mar korabban elkuldott nekik. De meg az ilyen suta, szerencsetlen levelek utan se tudta visszafogni magat: „fogtam az utolso penzemet, es indultam jatszani: negy napoleonaranybol harmincotot nyertem fel ora alatt. A nem mindenna­­pi szerencse fellelkesitett, kockara tettem mind a harmincotot, es mind a harminc­­otot elvesztettem." Baden-Badenben nem volt miert es nem volt mibol tovabb tartozkodnia: a maradek penzbol Dosztojevszkij es Szuszlova Torinoba utazott, es varta Petervarrol a penzatutalast. Szuszlova kdzombosen szemlelte a szerencsetlen jatekost. „Fjodor Mihajlovics vesztett, es kicsit aggodik, hogy keves a penz az uta­­zasunkhoz. Sajnalom ot, es reszben azt sajnalom, hogy sehogy se tudom penzzel kivaltani ezeket az aggalyait, de mit te­­gyek, nem tudom. Vajon ez az en koteles­­segem lenne - nem, ez ostobasag."

Next

/
Thumbnails
Contents