Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

eloidezni. A rulett nem igenyel a jatekostol tapasztalatokat es specialis ismereteket, 6 pedig, a jatekos, gyogyithatatlan elmebeteg, reszeg is lehet, es toldkocsiban is oda tud gordiilni az asztalhoz. Az egyetlen modja, hogy valaki ne veszftsen a kaszinoban, az, ha nem jdtszik, mert a rulett szamai - olyan „matematika", amelyre nem leteznek matematikai modszerek es ujonnan feltalalt szisztemak.

De a maniakus rulettezdk, akik elveszitettek a kontrollt a sajat eletiik felett, ujra es ujra a „szerencsekerekhez" jarulnak, rabul ejti oket a jatekszenvedely gonosz szelleme, es a konnyu, a csodalatos es a legkisebb munka nelkiil torteno meggazdagodasrol abrandoznak. A kerek egyetlen fordulata, a golyo egyetlen, nem is erzekelheto mozdulata, es minden csodalatos modon megvaltozik: annyira, hogy a tegnapi erkolcscsdszok maguk szaladnak gratulalni az aznapi szerencsesnek. A rulett a szerencse misztikaja, a siker ezoterikaja, a veletlen muveszete, a sors legtisztabb formaju kihivasa, az elkeseredettek es megszallottak kockazata, akik memek fittyet hanyni az eletiikre, vagy mernek nyelvet olteni ra.

„ Az Isten szerelmere, ne jatssz tobbet. Hogy is jatszhatsz a boldogsagunkkal? Nem fer a fejembe, ilyen szerencse nekiink nem adatik meg" - irta Dosztojevszkijnek a batyja, Mihail 1862 juniusaban Petervarrol. Ezen az elso kiilfoldi utjan Dosztojevszkij egy napot toltott jatekkal a „wiesbadeni vizek" tarsalgojaban, es ket honappal kesobb, Becsbol visszafele jo vet, egy napra beugrott Hamburgba, es a teljes napot a kaszinoban tdltotte. Iszonyatosan vonzodott a jatekhoz, es Mihail batyja szemrehanyon jegyezte meg: „A wiesbadeni sorsfordulatod utan a leveleid egyfajta hivatalos hangnemet iitottek meg. Az utazasaidrol, az elmenyeidrol egy arva szot se szolsz."

Wiesbadennel vette kezdetet Dosztojevszkij jatekos evtizede. A kovetkezo evben, Petervarrol Parizsba menet, ahol Szuszlova varta, Dosztojevszkij eltert az utvonalatol, es rulettezni indult az elozo evben megismert gyogyfiirdd tarsalgojaba. Epp azon a napon, augusztus 7-en/19-en, amikor Dosztojevszkij Berlint elhagyva Drezdan es Frankfurton at a kaszinovarosba erkezett, kiildte el neki Apollinarija a szerencsetlen sorokat: „Kisse elkestel az utazassal..

A szerencsetlensege a Wiesbadenben toltott negy nap alatt szerencseve valtozott. „De hat hova gondol? - irta Parizsbol a sogomdjenek. - Hiszen nyertem, nem pedig vesztettem: bar nem annyit, amennyit szerettem volna, nem szazezret, de megis nyertem egy keveset."

Dosztojevszkijnek egy percig se voltak ketelyei azzal kapcsolatban, hogy a jatek atkozott orveny. Azt kerte Varvara Dmitrijevnatol, hogy semmi esetre se beszeljen a „sikererol" a mostohafianak: „hisz annyira ostoba meg, bizonyara a fejebe venne, hogy karriert lehet csinalni a jatekkal, es ebben fog remenykedni... No es persze azt se kell tudnia, hogy a papacskaja a rulett-termet latogatja. Ezert kerem, egy szot se." Ugy beszelt a jatekkarrier veszelyeirol, mintha o be left volna biztositva ehhez hasonlo „ ostoba" gondolatok ellen...

De az izgalom es a jatekszenvedely erosebb volt a jozan megfontolasoknal. „Ez alatt a negy nap alatt, Varvara Dmitrijevna, tanulmanyoztam a jatekosokat. Ott nehany szaz ember tesz tetet, es becsiiletszavamra, ket emberen kiviil nem talaltam olyat, aki tudott volna jatszani. Jatszott ott egy francia holgy es egy angol ur: ez a ket ember volt, aki tudott