Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

taban publikalt, elszokott attol, hogy mas szerkesztosegeknek tegyen ajanlatot, es toliik fiiggjon. Most harmadszor is eldlrol kellett kezdenie mindent: az froi hirneven kivul nem volt semmilyen hatorszaga, csak a gigantikus meretu adossagai, a tonkrement vallalkozasa miatt magaval cipelt problemai pedig azt kdveteltek, hogy surgdsen talaljon valakit, aki munkat ad neki, annal is inkabb, mert senki se zaklatta egy regeny vagy egy elbeszeles megrendelesevel.

Amint megkapta a penzt az Irodalmi Alaptol, Dosztojevszkij azonnal talalkozott az Otyecsesztvennyije Zapiszki szerkesztojevel, es egy rovid megbeszeles utan irasban is megfogalmazta a kervenyet: pontosan igy nevezte az arra vonatkozo ajanlatat, hogy megir egy regenyt a folyoirat szamara.

„1. Haromezer rubelt kerek most eldre azert a regenyert, amelyet koteles vagyok az Otyecsesztvennije Zapiszki szerkesztosegebe ez ev oktober elsejenel nem kesobb a forma szerint benyujtani.

2. Halalom eseten vagy abban az esetben, ha az Otyecsesztvennije Zapiszki szerkesztosegebe a keziratot nem nyujtom be hataridore, zalogba teszem az osszes alkotasom kiadasara vonatkozo minden es mindenkori jogomat, es azok eladasanak es az elzalogositasanak jogat is, egyszoval, ugy banhatnak vele, mint a sajat tulajdonukkal."

Dosztojevszkij a legelonytelenebb feltetelek mellett adta el elore magat: szazotven rubelt kert ivenkent (azt kovetoen, hogy a Holtak hazdert a mas tulajdonaban levo Russzkij Mirtol es a sajat Vremjajatol ivenkent ketszazotven rubelt kapott), a regeny megjelenesenek elutasitasa eseten a szerkesztosegnek jogaban allt a zalogot fenntartani addig, amig Dosztojevszkij nem adja vissza a haromezer rubelt kamatostul, es elvehette tole a mashol publikalt alkotasai utan jaro osszes honorariumat. Dosztojevszkij rabeszelte Krajevszkijt, hogy lepjen vele alkura a kiado szamara elonyos modon, de ez egyaltalan nem meggyozd: „Az osszes alkotasom kiadasanak jogaert ket konyvkereskedo (Sztyellovszkij es Voganov) minddssze egyetlen alkalommal adott mar ketezer rubelt, keszpenzben (tudvan, hogy nyomorgok). Tehat nekem ugy tunik, hogy a muveim elegendo fedezetet nyujtanak." Harom nap mulva Krajevszkij, aki tudott az Epoha csddjerol es minden bizonnyal Dosztojevszkij Irodalmi Alapnak irt levelerol is („...egyediil ram harult minden kiadoi es szerkesztoi munka, ezen kivul ezek miatt a munkak miatt en magam szinte egy sort se tudtam irni"), udvariasan valaszolt ugyan, de hatarozottan elutasitotta: „A szerkesztoseg... nines abban az anyagi helyzetben, hogy egy cikkert elore jelentos kiadasokba bocsatkozzon, annal is inkabb, mert erre az evre mar teljesen el van latva olyan szepirodalmi cikkekkel, amelyekert mar elore fizetett."

Ugyanezekben a napokban Dosztojevszkij a Szankt-Petyerburgszkije Vedomosztyihoz is felvetelet kerte, egy, meg szinten nem letezo regenyevel, amelyre V. F. Kors eloszor egy ovatos beleegyezessel reagalt („csak ha a regeny meg fog felelni az ujsag igenyeinek, amelyek nem mindig esnek egybe a havonta megjeleno folyoiratok igenyeivel"), es igeretet tett az ivenkenti szazotven rubel kifizetesere, de aztan nem sokkal kesobb megijedt a „felesleges kiadasoktol", es ketsegei tamadtak: „Olyanok a korulmenyeim, hogy egyszeruen nem tehetem, annak ellenere, hogy nagyon szeretnem Ont tamogatni valahogy."

Dosztojevszkij eloleget kert a Bibliotyeka Dlja Cstyenyija szerkesztosegetol