Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)
Ljudmila Szaraszkina DOSZTOJEVSZKIJ* Jatek- es munkastrategia Az Epoha agoniaja - Adossagteher - Uzsoraszerzodes - A Korvin-Krukovszkij noverek -A wiesbadeni csapda - A jatekos/zoz vezeto utak - Manover a Russzkij Vesztnyikkel - Vrangelnel Koppenhagdban - Petervari bodulatban A. P • Szuszlova parizsi ismerose, Ny. I. Utyin (a Fold es Szabadsag-fele iranyzat forradalmara, az 1860-as evek elejen zajlo egyetemista zavargasok soran „Csernisevszkij jobbkeze", a „fiatal emigracio" vezetoje) 1865 februarja elejen egyszer azt kerdezte Szuszlovatol, hogy ir-e Dosztojevszkijnek, es hogy miert nem megy hozza felesegiil: szukseges volna, hogy „megkaparintsa maganak ot is es az Epohat is". Utyin, mikozben azzal a lannyal csufolodott, akivel - ugy tunik, viszonzatlanul - nagyon is szimpatizalt, ironikusan megjegyezte, hogy lehet, hogy Dosztojevszkij maga se kivanja Polindt felesegiil venni. „Megkaparintani az Epohat! Meg hogy en valamifele Iphigeniat jatsszak!" - jegyezte fel Apollinarija a naplojaba, mikozben teljesen tisztaban volt vele, hogy egyaltalan nem kesziil a gorog tragedia hdsnojehez hasonloan, onmagat egy tarsadalmi iigy erdekeben felaldozni. Az „Epohaert sajat magat felaldozni"bol egyediil Dosztojevszkijnek jutott. A batyja halala szamara nemcsak fojtogato szomorusagot okozott, hanem annak eldjeleve is valt, hogy elete vegeig dolgoznia kell ahhoz, hogy a hatalmas adossagot torlessze - minddssze azzal a kiilonbseggel, hogy korabban a vegzetes helyzetekbol Mich-Mich mindig kisegitette, most viszont csak magara szamithatott. „A batyam utan mindoszsze haromszaz rubel maradt - irta F. M. Vrangelnek kilenc honap mulva -, es ebbol a penzbol el is temettiik. Azon kiviil egy huszondtezres addssag, amelybol tizezer annyira regi volt, hogy amiatt a csalad mar nem aggodott, tizenotezer viszont, valtokban, azonnali visszafizetest kovetelt... Jelentos merteku hi tele is volt, raadasul, nagyon tudott kolcsonkemi, igy mar folyamatban is volt kolcsone. De meghalt, es a folydirat egesz hitele bedolt. Egyetlen kopejka sines arra, hogy kiadjuk, es hat szamra meg potlolag ra kellett fizetni, ami minimum tizennyolcezer rubelbe keriilt, ezen feliil ki kellett elegiteni a hitelezoket, erre kellett tizenotezer, azaz osszesen kellett harmincharomezer, hogy befejezziik az evet, es hogy uj eldfizetoket szerezziink. Mihail csaladja szo szerint egyetlen kopejka nelkiil maradt, akar vilagga is mehet. En maradtam szamukra az egyetlen remeny, es mindannyian - az ozvegy is, es a gyerekek is - korem gyiilekeztek, es tolem vartak, hogy megmentsem oket. A batyamat vegteleniil szerettem, hat hogy hagyhattam volna magukra oket?" Azok, akik tole vartak, hogy megmenti oket, oten voltak: a batyja negyvenket eves ozvegye, Emilija Fjodorovna es negy gyerek (a kis Katya minddssze tizeves volt). Dosztojevszkij ket lehetoseget latott arra, hogy ne hagyja magara a batyja ’ Eredeti megjelenes: Molodaja Gvargyija Kiado, Moszkva, 2013. A magyar forditast a Kairosz Kiado jelenteti meg 2015-ben. - A szerk.
