Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)
Koccintottak, enekelgettek, Marcsa Lajcsi csendesen drjongott, a Zseller agacsos felol hamiskas notaszo hallatszott: „ A kobolkuti-hi vahasuhutt tallomason..."- Te koma! Ezek ugyanazt danoljak, mint mi... a Sodky Lajko hangja, meg a Vesznas - morfondirozott Grajszky bacsi.- Meg a Gula meg a Velmovszky - hallgatozott Kis-Kiss Janos.- A kurva eletbe! - kialtotta Marcsa Lajcsi. - Akkor nekiink oda kellett volna menni a Cutek pincejehez, ott alakul a szovetkezet! En marha! Sodky Lajos, any am testverdccse 1921-ben sziiletett, komuvesnek tanult, s kozvetleniil a haboru elott egy no miatt kapcsolatba keriilt a kommunistakkal, igy aztan eletre szoloan letette a fandlit s a vizmerteket. Elobb Benesek ellen agitalt, harmincnyolc utan pedig Horthyekkal fordult szembe, hoi Illavan iilt, hoi meg Vacott, osszesen negy evet, s ez alatt az idd alatt kiolvasta mindket borton konyvtarat. Amikor Magyarorszag hadat iizent a Szovjetunionak, a politikai foglyokat kiengedtek, ot is. Szabadulasa utan egy hettel besoroztak, kurta kikepzes utan kikeriilt imadott elvtarsai foldjere, azzal a pikanteriaval, hogy az elvtarsai tele kellett lonie. Mielott uniformisba bujt volna, az utolso otthon toltott ejszakan sikeres es eredmenyes harcot vivott Pataky Erzsebettel, aki este tizenegykor meg szuz volt, negyed tizenkettokor pedig mar varandos. Nagyapam, Sodky Jozsef nyolcvanhet evet elt, de soha senkit nem szeretett. Amikor elsdsziildtt fiat, ifju Sodky Jozsefet a farsangi bal hajnalan vasvillaval hatba szurtak egy lanyert, el kellett volna adnia a bikaborjut, hogy legyen penz a korhazra. Nem tette. Ifju Sodky Jozsef meg ket hetig szenvedett, dregapam, hogy ne kelljen megvendegelnie a komakat, maga asta ki a sirt. Nagyanyam, Szep-Szabo Vilma, amikor karkosarban kivitte az ebedet a temetobe, csak annyit mondott: megver az Isten teged, Sodky Jozsef, de meg is erdemled. Sodky Lajost a szanitecekhez osztottak be, apam is ott szolgalt, de nem tudtak egymasrol. A jol szervezett visszavonulaskor, amikor a Karpatokban egy idore beallt a front, s loveszarkokbol diskuraltak egymassal a kiizdo felek, nagybatyam tarsat kilottek, s kicsi a vilag alapon apam melle keriilt. Az egyiitt eltdltott idd alatt egyetlen szot sem valtottak egymassal, egymast gyiilblve kotoztek a sebesiilt katonakat, boriiket mentve loholtak a hordaggyal, ettek, cigarettaztak. A harag oka Sodky reszerol az volt, hogy apam megejtette anyamat, Sodky Vilmat. Az anyai agi rokonsag sem az eskiivore, sem a lakodalomba nem ment el, majd, hogy 1937-ben megsziiletett Sandor batyam, nagyapam kitagadta a lanyat.
