Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)
A haragvas szinte napra pontosan harminc evig tartott, en oldottam fel, kenyszeriilt helyzetemben. Noverem, aki akkor eppen Toketerebesen lakott, Bucstol tobb mint haromszaz kilometerre, s mig unokahugom megsziilesere keszulodott, anyamekhoz adta keteves fiat, Janost, oriznek meg a gyermekagyas idd alatt. Egy marciusi delutanon, amikor hazaertem az iskolabol, a szomszed Irmus vart az utcan, kezen fogva a kis Janost.- Mindkettojuket bevittek a korhazba, valami mergezessel - mondta. Osztonosen cselekedtem, osszecsomagoltam a gyerek holmijat, ot a nyakamba vettem, s elindultam vegig a Sikandrian Sooky Lajos - akkor epp madari szovetkezeti elnok - haza fele. Odaertiink, epp kiszallt a szolgalati Volgabol, soha eletunkben nem szoltunk egymashoz, d megis ugy iidvozolt, mintha csak az elobb valtunk volna el.- No mi van, gyerek? Ez a kis Vilma fia? No, gyertek beljebb... Elhallgatott, egy ideig a kert fele nezett, zsebre dugott kezzel allt.- Anyad korhazban van? Hallom, apad is... Egyszer tortenni kellett valaminek...- Elcsuklott a hangja, nagyot sohajtott, mintha a vilag minden sulya szakadt volna le a mellkasarol.- Akkor telefonalok a Rekay foorvosnak, hogy ugy banjon a noveremmel, meg a sogorommal, mintha en fekiidnek ott. A gyerek meg itt marad, ameddig kell, meg tovabb is, Ilonka angyodnak ugysincs mas dolga. Akkor meg nem tudtam, hogy az asszony, aki a konyhaasztalnal iilt, az Ilonka angyom. Otthon apam csak a biidos kurva, anyam pedig a Kurcz Ilona newel illette. Josagosan mosolygott, engem draga Lacikamnak szdlftott, turos lepennyel kinalt, amit elfogadtam, nem tudtam, hogy otthon talalok-e valamit a spajzban. A haz butorzata a szocialista realizmus fenyuzo valtozatat mutatta, figyelemre melto fzlestelenseggel. Kurcz Ilona a nagybatyamat dreglanykent csabitotta el Sookyne Pataky Erzsebettol, aki a harmadik gyerek megsziilese utan mar korantsem volt az a kivanatos fehernep, mint akit Lajos batyam hadba vonulasa ejszakajan a pajtaba vezetett. Angyika (kesobb az egesz familia igy nevezte Kurcz Ilonat) a tyukfarmon, a daras zsakok tetejen fogadta magaba az elnok elvtars sudrimankojat, a sziizesseget viszont nem akkor veszitette el, igaz, nem is sokkal korabban. Egy januari zimankos reggelen idosb Szabo Lajos ejjelior forralt borral fogadta a tyukfarmfdnok asszonyt, majd elindultak rendes korutjukra, meggydzodni arrol, hogy a baromfiak epen, egeszsegesen veszeltek-e at a rideg ejszakat. Nezelodtek a hodalyokban, ezernyi tyuk vart a reggelire, s a kakasok kotelessegiiket teljesitve oda-odavagtak valamely arra kiszemelt tyuknak. A latvanytol s kepzelete erejetol Kurcz Ilona egesz testet atjarta valami furcsa erzes, amit olyan reg ismert, s amelynek tompitasara szinte minden este magaval
