Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)

SoOKY LASZLO PIROS ASZ OSZT, NEM OSZT’ (RESZLET) A haborut koveto idokben nagy volt a hazasodasi kedv otthon is, meg a komye­­zd falvakban is. Volegeny is lett volna, meg mennyasszony is, csak eppen zenekar nem volt. A lakodalom pedig mit sem er muzsikaszo nelkiil. Ezt gondolta at apam, amikor levette a szekreny tetejerol a hegedut, es fiilhallas utan az e-huron megta­­nulta elete elso notajat, a Haragszik az edesanydmat. Amikor mar dt-hat notat majd­­nem hiba nelkiil elmuzsikalt, azon morfondirozott, hogy elszegodik Pepes Sandor perbetei primas ciganyzenekaraba, de maskent alakultak a dolgok. Pepesekkel vi­szont egy kesobbi lakodalomban megiscsak talalkoztunk. Valamelyik Sooky gyerek nosiilt Kamocsan, apamat tiszteltek meg a nasznagysaggal, mert nem tudtak, hogy mit cselekszenek. Kamocsan a lakodalom pentektol vasarnapig tartott, a nasznep al­­kalomszeruen hazament allatot etetni, kertet ontozni, az asszony gyors ledontesere, hogy mosolyogva jarja a menyasszonytancot. Szombat ejfelig nem is volt baj, apam meltosaggal tette a dolgat, ha kellett, fizetett, ha kellett, intezkedett, ha kellett, pohar­­koszdntot mondott. Szombaton este aztan egyre tobb lett a poharkoszdnto, Pepesek muzsikaltak, porzott a fold a szederfa alatt a tancolok pergesetol, s apam, mint aki notat rendel, odament a bracsashoz. Fol a fara, mondta mosolyogva. A bracsas nem ertette, mirol van szo, megkerdezte Pepes Sandor primast, hogy tudjuk-e azt a notat, hogy Fol a fara! A primas kezeben megallt a vono, mozdonyszin bore peneszsziirkeve halvanyult.- En tudom, Dezso, nagyon is tudom - mondta.- Letrat! - adta ki az instrukciot apam. A vofelyek a szederfa also aganak tamasztottak a letrat, a zenekar muzsikalva elhelyezkedett a fa vastagabb again, csak a cimbalmos maradt a lombok alatt. Azt kellett huzniuk, hogy Falu vegen satoroznak az olah ciganyok, amikor a vofelyek odail­­lesztettek a karaszfureszt a szederfa torzsehez. A tiszteletes ur ebben a donto pilla­­natban nezett ki a tdltottkaposztahegy mogul, s bolcsen igy szolt:- Nasznagy uram, ha kidol a fa, hoi tancol majd a nasznep? Apam kdriilnezett, tekintete talalkozott anyameval - mit tettel, Sandor? -, aztan lassan felmaszott a fara, leiilt a primas melle, elvette tole a hegedut, es a benult csen­­du kamocsai ejszakaban az e-huron felsirt a nota: Valahol eskiiszik egy szep barna lany... Es elkezdett a nasznep enekelni, eldszor halkan, szemermesen, aztan egyontetun, csodalatosan. Szerencsere az dromanyanak eszebe jutott a menyasszonytanc, s foly­­tatodhatott a lakodalom a maga szertartasos rendjeben. * Sooky Laszlo regenyebol 2014. novemberi szamunkban kbzdltiik az elso reszletet. - A szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents