Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)

Apam minden idejet lekototte a zenekar megszervezese. Haztol hazig atgondolta a falut, szamba vette mindazokat, akiknek hangszeriik lehetett: Noszkay Jozsef pek­­mester: hegedu, Bielokosztolszky Laszlo bognarmester: tangoharmonika, Kalocsay Sulak Jozsef maganzo: nagybogo, Gatyas Imre temetogondnok: dob, Kara Vilmos gyuttment csabai: trombita, Madocsai Imre utkaparo: szaxofon. Egyikiik sem tudta, hogy tagja az alakulo zenekarnak, aminek apamnal mar neve is volt: BUCSI JAZZ, amit kesobb elvetett, s igy left Gatyas Imre temetogondnok nagydobjara rairva: BUCSI KOMBINAT. Kesobb, amikor mar komolyra fordult a dolog, kideriilt, hogy Kalocsaynak nines nagybogoje, mert zalogba adta egy Sztruhar (kesobb Struhar) nevu parkanyi hang­­szerkereskedo zenetanarnak. A bogoert negyven koronat kapott, amit az utolso fille­­rig vanilias fagylaltra koltdtt. Vitko Pali, a cukrasz triciklivel jarta a komyekbeli fal­­vakat, zold tornacipoben, kek szinu klottgatyaban, vegig kigombolt feher kopenyben es piros barettsapkaban. Kalocsay Sulak, mint az arnyeka, ugy kovette a cukraszt, s amint lenyelte az egerhugyszagu ostya utolso morzsajat is, nyomban a fagylaltos ele keriilt, keresztbe tette az uton a biciklijet, s rendelt egy gombocot. Vitkd Pali orjon­­gott, Kalocsay pedig negyvenszer nyomatekkal szolt: kerek szepen egy gomboc va­nilias fagylaltot. Majd, hogy elfogyott a penze, a kobolkuti vasuti soromponal szajon vagta a cukraszt, es bicskajaval kiszurta a tricikli osszes kereket.- Remelem, ert a szobol, Vitkd uram, azt megsem gondolhatta komolyan, hogy kovetkezmenyek nelkiil alavaghat az en draga Martikamnak - mondta, aztan leha­­jolt, hogy megigazitsa nadragja hajtokajan a ruhacsipeszt.- Az nem ugy volt, Kalocsay, hanem ugy, hogy, amikor sorban alltunk a tejesar­­nok felhomalyaban, egyszer csak ereztem, hogy Marta asszony elmarkolt, en meg nem mertem semmit se csinalni, se mondani, mert mdgdttem meg a Perseine allt. Marta asszony markolt, igy haladtunk a sorban. Aztan Marta asszony elindult Kove­­cses fele, en meg tudtam, hogy nem arra laknak. Utana mentem, hogy megmondjam neki, hogy merre van a hazuk, o meg a gat mellett lehajolt, mintha csigabigat keresne. Igy volt.- Aztan hanyszor volt igy, Vitkd uram?- Arra jartam, vittem egy kis fagylaltot, megint arra jartam, megint vittem fagylal­tot. Aztan megint arra jartam, vittem a fagylaltot, de ott volt a Gatyas, eppen gombol­­ta az ellenzojet. Igy aztan nem vittem tobb fagylaltot. Kalocsay Sulak Jozsef 1949. januar 31-en este, a tatabanyai banyaszok diszegyenru­­hajaban allt meg eloszor a Barsi-fele koesma sontese elott, hatan a viaszosvaszonba bujtatott nagybogojevel. Barsi Janos hentesmester es koesmaros sunyi mosolyabol elovillant az osszes aranyfoga.- Adhatok? - Kommendaljon nekem egy hozzam valo dzvegyasszonyt, kis hazzal, bekbltoz­­nek hozza.- Ozvegyasszony van eleg, gyaszaban egyik jobban koslat, mint a masik, hatvan­­ket ember maradt a fronton. Jokor jott... Honnan is?

Next

/
Thumbnails
Contents