Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)
godni, at tudom gondolni, ha kell, az eletemet; itt viszont inkabb szorongok (minden alkalommal), es sietek kifele... No de a bucsujaras-kiallitas miatt jottiink elsosorban. Hol lehet vajon? En persze nepivalldsossag-kiallitasra emlekeztem, s ez irant is erdeklodtem, Frommigkeitsausstellung vagy Volksfrommigkeitsausstellung... A kegytargyarus, akit kerdore vontam, nemigen ertette ezt a Frommigkeit dolgot, hat kisegito kerdessel muzeumot is kezdtem emlegetni. El is kiildott egy helyre, amirol, miutan odaertiink, kiderult, hogy a varosi galeria. Ott is eloadtam ohajomat, hogy mit szeretnenk latni, de ez a Frommigkeit-kerdes itt is megvalaszolhatatlannak latszott (most sem tudom felfogni, egy ilyen frekventalt bucsujaro helyen, raadasul szakemberek, nem ertik, hogy mi az a Frommigkeit?), a holgy elkiildott valahova. Elindultunk, bizonytalanul, nem oda, ahova kiildott, mert az biztos nem az volt, amit kerestiink. Hanem csak ugy... Aztan teblabolunk ott a kegykapolna kornyeken, s nezem: egy hatalmas epiilet veliink szemben (lenyegeben azzal a kegytargyarussal is szemben, aki korabban a galeriaba kiildott), a bejarat mellett dies betukkel: Neue Schatzkammer und Wallfahrtsmuseum. Igen, ez az, amit keresiink! A belepes ingyenes. Ami lenyugdzott, az a szebbnel szebb kis szentkepek, festett votivkepek, offerek, rozsafiizerek, szenteltviztartok oriasi gyujtemenye volt. A sok arany es eziist fopapi encsenbencsen mellett inkabb kozdnyosen vonultam el. Szepek, szepek - de vajon hogyan tudtak megideologizalni e pompazatos komyezetben, hogy Jezus a szegenyseget, az egyszeruseget hirdette, s ok is azt forszfroztak a hiveiknek, mikozben ok... Nem csoda, hogy jott a reformacid. Ami mara szinten reformalasra szorul... De nem biztos. Azt azonban nem tudom, hogy Ferenc papa mit szolna mindehhez? A hazaut (Altottingbol ez meg tobb mint 500 kilometer volt), Thomas Bernhard gyerekkora szfntere, Traunstein erintesevel. Gondoltam akkor. Aztan itthon nezem, Bernhard - a konyve szerint 36 kilometerre fekvo - Salzburgba akart elkerekezni. No, de az altalunk erintett, bajor Traunstein azert joval messzebb van! Tovabb nyomoztam, a net szerint 46 kilometer. Mas Traunstein viszont nines a kornyeken, tehat megiscsak Bernhard gyerekkoranak szinteret erintettiik. Ha maskor nem, hat odafele menet, Salzburgban megallva, mindenkeppen. Egyebkent az ut, esoben, autok vakfto fenyeben, utepitesekkel tarkitva istenteleniil szornyu, mar-mar sziirrealis volt (utolagos megjegyzes, julius 4-en: nem es nem tudtam ralelni a hazautat erzekletesen kifejezd, megfeleld jelzdre. Ott volt a nyelvem vegen, de egyszeruen nem jutott az eszembe. Egesz ejjel, mint mikor sziilesi fajdalmaktol szenved a nd - hogy a profanabb hasonlatoktol most eltekintsek -, ha akartam, ha nem, folyamatosan ezen agyaltam. Aztan hajnalban villant be a „sziirrealis" kifejezes, ami meg mindig nem az, ami a nyelvem hegyen volt/van, de megteszi... Ha abbahagyom a gdrcsolest, lehet, hogy eszembe jut az igazi jelzo is). Szoval: Bees kornyeken mar alig lattam, kisebb csoda, hogy epsegben hazaertiink. De ez maradjon koztiink.
