Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)
Az elso megallonk: Bogenberg. Talan harmadszor vagy negyedszer jarok itt, de sosem tanulsagok nelkiil valo. A regensburgi nepivallasossag-kiallitason megneztiink nehany dokumentumfilmet is a bogenbergi bucsujarasrol, a hatalmas, hat-het meteres, voros viaszhurkaval vegigtekert farudak elkesziteserol, majd a hegyre vald felvitelerol. Nemelyik filmjelenet, a hosszu ruddal egyensulyozo legennyel, illetve a korulotte szerencsetlenkedo tarsaival egy Chaplin-filmben is elmenne. Nos, itt latva a maguk valosagaban ezeket a rudakat, mar nem is annyira komikus a legenykek kiiszkodese. Az biztos, hogy az egyenesen tartott (vajon tudnam-e egy pillanatig is fiiggolegesen megtartani?) ruddal ket lepest nem tudnek, meg egyenes talajon sem, megtenni. A Bogenberg pedig, ahogy neve is mondja, hegyen van. Ahova meg rud nelkiil is izzaszto vallalkozas felkapaszkodni... Egy pillanatra (lenyegeben kavera, no, de ide egy beszuras kivankozik. Valoban az van, hogy azt mondom nemetiil, amit tudok, nem, amit akarok, s meg azt sem biztos, hogy erthetoen. A nyelvhelyessegrol meg mar vegkepp ne beszeljiink. Elso este Ursula kerdezte, hogy akkor reggel nekem a szokasos presszokavemat csinalja-e? Mondom, hogyne. Nagyon finom kavet fozol - erre Walter ironikusan megjegyezte, hogy Ursula vegkepp nem tud kavet fozni -, majd meg, szerencsetlensegemre, hozzateszem, hogy Oberammergauban nem tudtam presszokavet inni, ott csak normalis kavet adtak. Pedig nekem a presszo a normalis. Nos, ezt elmondtam szepen, erthetden. Szerintem. Ezt kovetoen minden reggel en is a normalis, a nemeteknek normalis lotty dt kaptam... Nem szoltam, de nyilvan valahol, valahogy felre lettem ertve. Igy hat az utolso reggeli is presszokavetlan lett, anelkiil vettiink bucsut, s Eggenfelden tajekan mar nagyon hianyzott egy jo kis espresso), szoval egy pillanatra megalltunk Eggenfeldenben. Esett az eso, sok mindent nem neztem meg, de a templomba azert beszaladtam (egy atipikus Szentharomsag-abrazolas miatt). A tulajdonkeppeni cel Altotting volt. Zuhogo esoben erkeztiink. Eloszor a gotikus plebaniatemplomba mentiink be, annak minden zegzugat vegigjarva. Kozben azon tunodtem, hogy vajon hoi tartjak a kegyszobrot? (Megjegyzendo, hogy negyedszer vagy dtddszor jartam most Altottingben.) Biztosan csak a nagyobb Maria-iinnepeken teszik kozszemlere - allapitottam meg nagy bolcsen. Aztan kilepve a plebaniatemplombol szembe talalom magamat a kegytemplommal (feloraval korabban mellette mentem el), azzal a kegytemplommal, amelynek a kerengojeben talalhato tobb szaz festett votivkepre mar Regensburgban fentem a fogamat... Hat hogy lehetek ennyire hiilye, ennyire elvarazsolt? Hol mashol lenne a kegyszobor, mint a kegytemplomban? Hanyszor alltam mar ebben a keletiesen misztikus felhomalyban, imadkozok, sorsuk jobbra fordulasat remelok kdzott, a kaprazatosan csillogo (reszben aranyozott) eziist oltaron elhelyezett Fekete Madonna elott? Koriilotte szazszamra szepseges eziist offerek (nyilvan az egesz oltar is ilyen beolvasztott votivtargyakbol kesziilt), a kerengoben meg az emlitett, akar olvasokonyvnek is tekintheto festett votivkepek tomege. Most keves bucsujard imadkozott a padokban (nehany perc varakozas utan, akar kozvetlen a kegyszobor ele is terdelhettem volna), s igy a kapolna belseje szamomra meg nyomasztobb volt. Nagy templomokban el tudok iildogelni, meg tudok nyu-
