Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Csanda Máté: Egymásba foltozott időfoliák (esszé) / VÉGSŐ DOLGOK

VEGSODOLGOK egymasmellettiseg altal harom azonos koru, egymasra zavarbaejtden hasonlito holgy tekint rank vissza. A fotok mintha csak affele fantazmak lertnenek, amelyek fedoemlekkent mukodnek, egyszerre megkotve es szemleletesse teve a gyer­­meki fantazia szoveteben ilyen-olyan kepzetekke osszeallo jatekos fikcidkat es elfojtott felelmeket. A Memoire factory cimu sorozat alapjaul ugyancsak egy ta­lalt targy, egy viktorianus korabeli post mortem fotografia (egy ismeretlen leany halotti portreja) szolgalt. A szemelyazo­­nossag es dokumentalt elettortenet nel­­kiili, „meztelen" abrazatot Szoke Erika mint professzionalis fototechnikus mas­­mas (szinten talalt targykent beemelt) csoportfelvetelek „testebe" foltozza be. A mozdulatlanna fagyott, elarvult arcbol (mintha nem is a halal, no meg a kamera­­lencse steril objektivitasa, hanem valami Meduza-szeru tekintet valtoztatta volna egy merev maszkka) egyszer csak egy eleven szemely sarjad, hiszen a holgy kii­­lonfele szerepeket bit magara - a fotogra­fia reven megnyilo imaginarius terekben ferjhez mehet, csaladja lesz, gyermekei sziiletnek stb. Az arc, a leginkabb jelkent mozgbsithato es specifikumkent megra­­gadhato testfeliilet ebben a felallasban szinte szo szerint a persona hordozoja­­va valik - a persona szo eredeti jelentese ugyebar alarc, jungianus olvasatban a sze­­melyiseg kiilso kopenye: felvett pozok, athagyomanyozodott magatartasmintak, jellembeli idomulasok es maszkkent fel­­bltott szerepszemelyisegek lecsapodasi feliilete. A sorozat darabjait szemlelve mintha az valna transzparensse, hogy az arva, egymagaban allo, kornyezete­­tol megfosztott es semmire sem referalo jel nem jelol semmit - csakis egy nyelv­­be (nyelvjatekba, nyelvi hagyomanyba) agyazva kezd „teljesiteni" - es valik egy nagyobb textus funkcionalis elemeve. A talalt arcbol tehat egy virulens alakzat lesz, egy (hiper)ikonna dermedt kereszt­­rim, amely mint affele vizualis kbtoanyag, valosaggal at- es atszovi a kepsoroza­­tot, ugyanakkor 6 maga is eppen ezaltal (az ujrairodasok es rekontextualizaciok sorozata reven) valik eleven, tapinthato alakzatta. Minden egyes kepfolia egy-egy ujabb elmenyszedimentum, egy textualis foglalat, az olvashatosag garanciajat, va­­lamint a narrativitas hagyomanyteremto es ertelemkepzo erejet kinalva. A kol­­csonvett leanyarcot a muvesz bevezeti egy szimbolikus rendbe, amely egyben a vagyak es viszonyulasok birodalma is. Megmartoztatja kiilonfele elethelyze­­tekben (alarendeltsegekben), tekintetek kereszttiizebe es tarsadalmi hierarchiak halojaba helyezve muveletei targyat: va­­losagos nyelvet kbit egy maganyos jel kore, felallvanyozva hozza a polgari elet stacioinak minden fontosabb kulissza­­jat. Az oskep pedig, ahogy az egymasra retegzodo fikcio-szeletek sokasodnak, egyre inkabb fakulni latszik, sot egy ido utan mintha el is vesztene jelentoseget - a szubjektum nem az eredeti mag ki­­tiintetett pozicioja vagy megkerdojelez­­hetetlen autenticitasa altal, hanem csakis az ismetlodesek es visszateresek aktu­­saban, attetelek es produktiv torzulasok folytonos jatekaban letesiil (minel inkabb megmartozik a maga nyelveben). A ge­­nerativ mozzanat, ami valojaban kon­­turokat kblcsbnoz az arcnak, sot eleven entitassa szervezi azt, nem is annyira a je­­lenetek kepi tartalmaban vagy tematikus uzeneteben - sokkal inkabb az egymast ero retegek szintaxisaban, illeszkede­­sek, szinapszisok (es eltolodasok) textu­­rajaban keresendo - az elbeszelhetoseg birodalma lenyegeben egy nyomokbbl, replikacibkbol, kulbnbseg(tetel)ekbol es

Next

/
Thumbnails
Contents