Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Csanda Máté: Egymásba foltozott időfoliák (esszé) / VÉGSŐ DOLGOK

elkiilonbozddesekbdl megkepzodd, kozpont nelkiili szovetrendszer. Talan picit oly modon letezik ez az arc, mint Tsuszo Sandor szemelye, aki ugye szinten annal valosagosabb (annal inkabb szokott egzisztalni), minel inkabb belebonyolodik sajat maga nyomainak es referenciainak pdkhaldszovetebe.

Az Eld emlekek cimu sorozat modelljei szinten anonim alakok, puszta arcokra redukalt hiany-lenyek, a regmult fosszilis maradvanyai, kiollozott es becserkeszett motivumok, regen elhunyt, a muvesz szamara is azonosithatatlan (es valami folytan megis ismerdsnek hato) szemelyek kep-masai. Az objektek ekozben korantsem holmi anyagtalansag hataran egyensulyozo latvanyfoliak, hanem valddi testek: melysegiik, kiterjedesiik van, sot, ezaltal mintha sebezhetonek is tunnenek. A portrefotok alapjaul szolgalo faanyag erezetmintaja (a metszesi feliilet reven parhuzamos mintazatta torzulo evgyuruk) lagyan beleszinez a kepter sziirkes tonusaiba, barnas barazdakat hagyva az arc feliileten, mintha csak azt nyomatekositana, hogy ez a nehany rank maradt emlek-test sem egy idon kiviili, neutralis feliilet: csakis az idobeliseg horizontjara helyezve letezhetnek, ugyanakkor testbe vettettek, tehat mindig is, es mar eleve, puszta egzisztenciajuk reven is ki vannak szolgaltatva az dregedes, elmulas es sebezhetoseg morzsolo erejenek. Az odvas keptestek belseje kovasszal van megtoltve: a keplekeny, folyton erjedesben levo (megallas nelkiil dolgozo) anyag egeszen radikalis kontrasztot alkot a fenykepkent rogzitett specifikummal es individualitassal szemben. A szempar ebben a felallasban egy nagyon is valds sebhely, egyfajta varratpont a kepkent, latvanykent vald letezes es testkent vald letezes tartomanyai kozt. Egy hezagpar, amelybol valami furcsa es idegen(nek hato) massza, egyfajta traumatizalo Mdgottes tiiremkedik eld. A szemelyesseg szignaturajaval megpecsetelt emlektesteket vegig ez a szorongato ketosztatusag hatja at - egyreszt a rogzitett kepfeliilet anyagtalan minosege, a „megdrokitett jelen" a maga tiszta olvashatosagaval es stilaris finomsagaival (az ikonna szurt specifikum, a transzcendenciaval vald kapcsolattartas feliilete) - masfelol pedig a valadekszeruen eldtord materia, ami a nyers elevenseg jele, ugyanakkor a testi integritas krizisenek bizonyiteka is (akarcsak a belso szervek latvanya, ez is mar-mar undort kelt, de legalabb is zavarba ejt). A keptestek mindekozben dnmaguk fokozatos felemesztesen dolgoznak, mindegyikiik az elmulas fele halad (hiaba, aminek belseje egy tesztaszeru anyaggal van teli, elobb-utobb rothadasnak indul)- a

test sorvadasa gyakorlatilag elore van programozva. A jelenben - a szemlelodes aktusaban, exponatumkent kezelve - barmennyire is epnek, mozdulatlannak, idon feliilinek tetszik egy-egy arc, az ot „hordozd" test szamara az Ittlet csakis halal-fele-valo-letkent tud manifesztalodni. A sorozatot athato metaforika mindezen tul alighanem arrol is beszeltetheto, hogy termeszetet tekintve az emlek is egy eleven, mozgasban levo, ilyenolyan rekonfiguracioknak kitett imago- nem

pedig egy rogzitett preparatum. Akarcsak a fekete-feher arcok, melyekbe „belerondit" a lassan tulcsordulo tesztacsik, az emlek is keplekeny figuracio, mely aszerint modosul, hogy a szubjektum eppen hogyan, milyen erzelmi regiszterekhez kapcsolodva vackolja be magat multbeli elmenyeinek surujebe.